Pádis legkalandosabb útvonalán - A Csodavár

Azt hiszem, bátran mondhatom, hogy ez az út Pádis leglátványosabb és legsokszínűbb részein halad keresztül. Találkozhatunk itt beszakadt dolinákkal, sűrű erdővel, zsombollyal, vízkitöréssel, vízeséssel, kanyonnal, jégbarlanggal, és sorolhatnám még sokáig.

Gondos tervezés, és utánajárás szükséges, ha a túrázók ezt a körutat választják célpontjuknak. Hiszen tudnunk kell, hogy hol vannak a legérdekesebb látnivalók, hol érdemes kezdeni a túrát, hol kell útba ejteni a különböző látványosságokat, és persze hogyan tudunk majd visszajutni. De természetesen nem ugyanazon az útvonalon, mint amelyiken jöttünk. Mindezt persze emberi időben.

A körút egy egész napos kaland megannyi látnivalóval és megpróbáltatással. A körútat egyben érdemes teljesíteni, ha valóban egy életre szóló emléket szeretnénk magunknak szerezni.

Még mielőtt mindenkit rábeszélnék, tudni kell, hogy igen nagy állóképességre van szükség, hogy végig tudjuk csinálni. Emellett az út próbára teszi az ügyességünket, és a fizikai erőnket is, hisz egy keskeny, csúszós szirten végigmenni, olykor a meredek, már majdnem függőleges sziklafalakon felkapaszkodni egy rozsdás lánc segítségével nem hétköznapi. Ha mindent meg akarunk nézni ezen az útvonalon, akkor egy 12 órás túrában lesz részünk, persze ebéddel és pihenőkkel.

Mindenképp vigyünk magunkkal térképet, anélkül el se induljunk, valamint megfelelő mennyiségű vizet és élelmet.

Természetesen nem muszáj a körutat egy az egyben bevállalni, megnézhetjük akár külön-külön is a látványosságokat több nap alatt, de egyben igazán kalandos.

Készüljünk tehát fel, hiszen mesékbe illő kalandok várnak ránk.

A túra kezdetét a Glavoj (Glavoi) réten kezdjük, és délkeleti irányba indulunk neki, azon a makadámúton tovább, amin ide is érkeztünk.

A Csodavár (Cetățile Ponorului)

Az első célpont a körúton a Csodavár. Továbbhaladva az úton jobbra fogjuk találni a bejáratot. Nem a Balcony bejáraton kell elfordulni, hanem majd csak az azt következőn. A Balcony bejárat ugyanis a Csodavár felső peremén vinne minket, amiről ugyan pompás panoráma nyílik a beszakadt dolinákra, de ide majd csak a Csodavár bejárasa után teszünk egy kis kitérőt.

A Kék pont jelzésen kell majd jobbra fordulnunk, és innentől már a jó ösvényen járunk, és túl vagyunk az útkeresési procedúrán.

Máris a sűrű erdőben vezet az utunk, ahonnan igazából kezdődik csak a kaland. Egy 20 perces kellemes ereszkedés vár ránk, ami a Csodavár előtt már igen meredekké és veszélyessé is válik. Itt ereszkedünk le az első dolinába.

I. Dolina

Ahogy a vas köteleken akrobatikázunk lefelé, egyszer csak elénk tárul a Csodavár kapujának hatalmas szája. A távolból még viszonylag emberi méretűnek tűnt, de ahogy közelednünk úgy lesz egyre monumentálisabb.

Az első dolináig sem egyszerű leereszkedni, és innen azért még bőven van hátra. Ahogy lejjebb érünk, úgy lesz egyre hatalmasabb a dolina kapuja is, amely már nem emberi méreteket ölt.

Ezen a kapun lehet átmenni a második dolinába is. Ahogy belépünk a hatalmas Portálba, a 73 méteres magasságával, és a 30 méteres szélességével szinte elveszünk benne, és csak egy pici pontnak látszunk.

A Portálban van egy kisebb vízesés is, ami egy az egyben eltűnik a sziklában, szinte amint lezúdul.

Ez a Vár patak völgyének a legmélyebben fekvő pontja a 950 méteres tengerszint feletti magasságával.

A kapu tövében található egy nagy víznyelő is, ami az egyik földalatti barlangcsatorna bejárata. De ember legyen a talpán, aki oda le mer menni. Csak a nagy vízcsobogást hallani abból a víznyelőből, de belátni alig lehet. Esős időben véletlenül se menjen le ide senki, hiszen ezek a csatornák teljesen megáradnak.

Itt folyik ugyanis keresztül Pádis jelentős vize, amelyek a fennsíkon nyelődnek el, majd a Ponor-rét elejében előtörnek, és végig kanyargóznak rajta, ezután pedig megint a föld alá buknak. Itt találkoznak az Elveszett Világból érkező vizek is, és azok, amelyek a Hamlet-barlangon át is érkeznek. Ezek a vizek tovább mossák a földalatti hatalmas folyosót, hogy aztán majd a Galbena Kőközben újra előtörhessenek.

II. Dolinia

Hogy átmenjünk a második dolinába, egy meredek, apró kavicsos dombon kell túljutnunk a Nagykapu (Portál) alatt. Ez csak az igazán ügyesek, és bátrak számára lehetséges, mert az ember többször is visszacsúszhat rajta. Nekünk is csak sokadik próbára sikerült. Figyelem! A képek nem adják vissza a dolina veszélyességét.

Átjutva a II. dolinába visszanézünk, és magunk is elcsodálkozunk, hogy sikerült feljutni egy ilyen meredek részen. 

A második dolina szűk, de annál változatosabb. Ennek a dolinának az oldalában is található egy hatalmas lyuk, amely a belső barlangrendszer egyik ablaka. A dolinák tehát a föld alatt is összeköttetésben állnak egymással.

Érdemes vigyázni, és megfelelő távolságot tartani, nehogy belecsússzunk.

Szép merőleges sziklafalak vesznek körbe minket, melyek magassága eléri a 100 métert is. Eme sziklák tetején fut vissza a turistaút a Glavoj rétre, ami egyébként a kék pont turistaút része, de mi ugye nem ott fogunk végig menni.

Visszamászunk az 1-es dolinába, hogy továbbmehessünk a 3. dolinába.

III. Dolina

Az átjutás az I. dolinából a III.-ba megint csak nem mondhatni egyszerűnek, noha nem is nehéz.

A 3. dolinában egy aprókavicsos, sziklatörmelékes peremen vezet az út, végig a dolina kanyarulata mentén.

A körülöttünk lévő sziklaerkély magassága eléri a 200 métert is. Hatalmas számok ezek. Az ember alig bír felnézni. Az apró kavicsok föntről néha aláhullnak, így nem árt az óvatosság.

Itt találhatunk megint egy, a barlang folyószintjére vezető sziklahasadékot.

A barlang több méteres magasságú, és szélességű csatornáinak némelyikébe tehát le is lehet ereszkedni, de többnyire csak speciális felszereléssel lehet benne közlekedni egy darabig. De nem győzöm hangsúlyozni, hogy fennáll az áradás veszélye, a védősisak használata pedig kötelező.

A barlang több kisebb tóval, szám szerint 14-gyel rendelkezik. A legnagyobb terme a 7. tónál található, aminek a neve a Kőomlásos-terem, amely több mint 100 méter magas

Az utolsó tó a barlang végét jelenti. Itt ugyanis a víz egy szifonban folytatja tovább az útját a Galbena felé.

Az 3. dolinából a kifelé vezető út a Tulogdi gátor nevezetű szakasz, amely viszonylag hosszan és meglehetősen meredeken felfelé vezet, a dolinák felső szirtjére.

Esős időben szinte lehetetlen itt felmenni, annyira meredek és csúszós.

Méterről méterrel lesz egyre jobb panorámánk a dolinára nézve, míg végül felérünk, és látótávolságon kívül hagyjuk.

Fönt futunk bele abba az útba, ami a Csodavárat kerüli a sárga pont jelzéssel. Nyugati irányban tartunk tovább, azaz jobbra fordulunk.

Innen a sárga-kör jelzés egy darabig együtt halad a kék-kör turistajelzéssel (amin érkeztünk), egészen a következő kereszteződésig, ahonnan a Kék-kör jelzés a Csodavár dolináinak szirtje mentén visszatér a Glavoj-rétre, a sárga jelzés pedig tovább halad a Galbena-kőköz felé, ahová mi is tartani fogunk.

De ha már itt vagyunk, akkor megnézzük a Dolinákat felülről is, egy kis kitérőt téve a Kék-kör jelzésen tovább. 

Innen jól láthatjuk a Tulogdi gátor-t is, ahol nem is olyan rég kapszkodtunk felfelé.

És mindazon részeket is látni, ahol a dolinában jártunk. 

Ez az út a kék-kör jelzéssel visszavinne minket a már említett Glavoj-rétre, de mivel mi a Galbena-szoros felé tartunk, így visszatérünk a kereszteződéshez.

Innentől már magukra hagyjuk a Csodavár dolináit, és nekiindulunk a hosszú kaptatós hegyeken átívelő túránkra, nyugati irányban a sárga-kör jelzésen a Galbena felé.