Veszélyes, de csodálatra méltó - Sarakina kanyon

Sarakinas kanyon

Kallithea településről vezet az út északi irányba, ahol kis táblák jelzik a kanyon bejáratát. Nem sokkal, hogy elhagyjuk a város központját,
egy kis tábla jelzi, hogy jobbra található a kanyon egyik szakasza. Tovább haladva viszont elérjük Mithi(Μῦθοi) városát, amin áthaladva találjuk másik bejáratát a kanyonnak, ami egy vízműnél található.

Nekünk ezt a részt sikerült bejárni, ami elvileg jobban megközelíthető is.
A kanyon kb. 3 km hosszú, a végét pedig egy híd jelzi, amely két makadám utat köt össze.
A bevezető út egy kellemes környezetben vezető keskeny kis betonjárda, amiről az első benyomásunk, hogy ez nem lesz nehéz ez a túra.

Tévedtünk! Ugyanis amilyen könnyű út vezetett be minket a kanyonba, annyira volt nehéz a
kanyon belsejében lévő turistaút. Nemhiába, hiszen itt komoly vízmennyiség folyhat olvadáskor, vagy esőzéskor.

Az ember méretű sziklákon közlekedni nem éppen volt egyszerű és veszélytelen. Sokan már az elejénél is visszafordulnak, mert ha nagy nehezen át is jut valaki az első nagyobb akadályon, megvan a veszélye annak, hogy később nem tud. Nem tudhatjuk, hogy mit rejt a továbbiakban a kanyon. 

A nehézséget fokozza, hogy a hegy tetejéről apró kavicsok hullanak be szorosba, ami valószínűleg a kecskéknek köszönhető. Így egy jó tanács: Sisak nélkül ne menjünk be egy kanyonba sem.

Később a terep egyre könnyebb lett, amikor is a turistaút kifutott egy homokosabb, tágas zöld területre, de még azért visszatértek a sziklásabb részek is.

Volt olyan sziklatömledék is, ahol nagy félelemmel a behullott sziklák alatt kellett átmenni.

Végül elérkeztem a kanyon végéhez, amit egy szekérutat összekötő híd jelzett.
Természetesen a vállalkozó szelleműek továbbhaladhatnak, de már nem nagyon van értelme, és az út sem nagyon járható.

A keresztező útról viszont már könnyen elérhető a vízmű, ahonnan a túránk indult. Innen már csal egy fél órát kell mennünk odáig, olyan panoráma mellett, amitől csak 5 percnek érződik ez az út.

Volt egy másik kanyon is, ahol jártunk, a híres Arvi kanyon, ami meglehetősen szűk volt, és már az elején az utunkat állta egy kisebb zúgó, amin csak kötéllel tudtunk volna felmászni. Így arról sajnos nem készült leírás, csak egy pár kép.