Kilátás a nyugatra - Boga-kő

Amikor nyugat felől a Köves-körös patakja mentén belépünk az Erdélyi–Szigethegységbe és elhagyjuk Vasaskőfalvát, belépünk a Pádis kapuja előtt álló településébe, a Bogába.

Itt is számtalan lehetőségünk van pihenni, túrázni, hiszen ez a völgyi patakokkal szabdalt település valóban kellemes a kikapcsolódásra. Innen nincs messze a Boga-katlan és a Schmidl-vízesés sem. Ha csak kiülünk itt a kerti teraszra, és bámuljuk a település mellett lévő hegyek oromszikláit, ami Pádisról vetül le ránk, legnagyobb kedvünk lenne nekünk is onnan nézni ezt a környéket, hiszen akkor teljes terjedelmébe látnánk azt, amit innen lentről nem.

A Boga-kő

Ehhez szerencsére csak ki kell mennünk a műútra és továbbmenni Pádis felé. Túl kell mennünk a Glavoi leágazáson, de nem kell elmennünk a Pádisi menedékházakig, hiszen előtte kb. 2-3 km-re egy éles kanyarban balra fordulva találjuk a turistaút bejáratát, nyugati irányban. A Piros-pont  jelzés fog minket elvinni a szirtre.

Érdemes itt a leágazásnál hagyni a járművet, mert ugyan a túra eleje autóval is megtehető, de mivel pont a Nagy-Pádis réten visz minket keresztül út, így azt kötelező látni.

A nagy legelőn haladunk előre, aminek a vége előtt jobbra fordulva folytatódik tovább a túra egyenesen az erdőbe.

Itt egy kellemes emelkedő jön kb.: 2km-en át, ami már egyenesen a szirtre visz minket.

Ez az ösvény egy tanösvény is egyben, ahol több tábla is tájékoztat majd minket, hogy mit érdemes tudni a Pádisi nemzeti park állat, rovar, és növényvilágáról, ahol többek között azt is megtudjuk, hogy a lombhullató fák teljesen egyedi módon magasabban helyezkednek el, mint a tűlevelű fák, illetve azt is, hogy hogyan alakulnak ki Pádis mocsaras, lápos területei.

Ahogy egyre közelítünk a szirthez, úgy elérünk egy sűrű, de meglehetősen szép, fiatal, tiszta erdőbe. Mint egy mesebeli erdő, ha le kellene írnom. A jelzések jól olvashatóak a fákon, ami kacskaringózva visz ki minket a meredek peremre.

Az első látvány lélegzetelállító. Először csak csodálkozunk a táj szépségében, aztán próbáljuk felfedezni azokat a helyeket, amit még addig csak lentről láttunk.

Rácsodálkozunk az Indián sziklára, hogy mennyire nem is gondoltuk, hogy annak olyan oszlopszerű alakja van, és hogy nem a völgy menti szorosnak az egyik sziklája. Aztán látjuk, hogy a Boga katlan nem is olyan nagy, mint amilyennek tűnt, amikor jártuk benne. Megpillantjuk a háttérben a Béli síkságot, hogy milyen közel is van, és még sorolhatnám. Érdemes itt megebédelni, úgy hogy csak némán bámuljuk a táját és csodálkozunk.

Egy picit az elején ködös volt az idő, ami aztán szerencsére kitisztult. Az is a táj szépségét bizonyítja, hogy miután felszállt a köd, fotót is elfelejtettem készíteni.

Nehéz lesz majd itt hagyni ezt a látványt, de elégedetten távozunk, miközben elkönyveljük magunkban, hogy mennyire jó ötlet volt ide feljönni. A mindössze 5km-es túra nem egy megterhelő, de az élmény, amit kapunk az páratlan és kihagyhatatlan.