Ahol egy természetfilm kellős közepébe csöppenhetünk

A sziget keleti foka – Capdepera

Utunk a sziget legkeletibb fokára vezetet, ahol csodálatos környezetben néztük meg a Cap Depera világítótornyot. Ehhez a részhez egy rendkívül szűk, de annál szebb és vadregényesebb szerpentines út vezetett. Számtalan turistaösvény található ezen a részen, amelyiknek az egyikén ki tudunk sétálni a sziget, tengerbe kinyúló sziklaszirtjére.

Kár kihagyni ezt a pár perces turistautat, amely ilyen mesés környezetben vezet ki a sziklaszírtre.

Innen jó kilátásunk van a világítótoronyra, amely a szakadék sziklaperemére épült.

Majd elindulunk a világítótoronyhoz is, ahol egy nagy térkép tájékoztat minket arról, hogy hol lelhetőek fel ezek az építmények még a szigeten.

Salbufera Nemzeti Park

Ezután a Földközi-tenger legnagyobb mocsaras vidékét járjuk be, a Salbufera Nemzeti Parkot, amely a sziget északi részén található. Ez az 1650 hektáros terület 1988-ban vált a Nemzeti Park részévé, és azoknak a madaraknak ad átmeneti menedéket, akik Európából vándorolnak Afrikába és vissza. Közzel 200 faj pihen meg itt, amelyeknek az egyedszáma eléri a 10000-et is.

Egy 25 perces hangulatos turistaút vezet a látogatóközpont bejárata felé, ahol egy regisztráció után teljesen ingyenesen beléphetünk.

Hihetetlen nyugodt és vadregényes környezetbe érkezünk, ahol mindjárt találkozunk egy épülettel, amiben egy interaktív kiállításon keresztül tudhatunk meg többet a Nemzeti parkról, a madarairól és a növényeiről.

A parkot összesen 4 turistaútvonalon keresztül járhatjuk be. A legrövidebb 700 méteres, a leghosszabb pedig 3,5km-es és 3-4 órás időtartamú.

Mi a legrövidebbnek indulunk neki. A hely szépsége, és a messzeségből hallható külön fajta madaraknak a hangjai fülig érő mosolyt csalnak az arcunkra, miközben sétálunk.

A turistaúton elérkeztünk egy kisebb fabódéhoz, amiről sejtésünk sem volt, hogy mi az, és mi lehet az ajtaja mögött, de mikor kinyitottuk, azt láttuk, amire egyáltalán nem számítottunk.

Egy madár les volt, lőréssel az oldalán, ahol olyan közel lehettünk a madarakhoz, és úgy vehettük őket szemügyre, amire egyébként nem lenne lehetőségünk.

Sok száz madár mászkált körülöttünk, mindössze csak néhány méterre tőlünk. Láttunk vadkacsát, mindenféle gázlómadarakat, de még halat is, ahogy lubickolt a napon a sekély vízben.

Hihetetlenül boldognak éreztük magunkat, hogy mindezt láthattuk, és meglepődve tapasztaltuk, hogy mennyi fajta állat fér meg egymás mellet egy viszonylag kis területen. Sokáig nem tértünk magunkhoz, és nem is értettük, hogy eddig miért nem láttunk ilyet, és miért kellett ilyen sokat várni erre a pillanatra.

Az turistaút során több ilyen madárlesbe is bementünk, ami a különböző mocsaras területekre látott lát, a sziget különböző égtájai felé nézve.

Ilyen élményben még nem volt részünk, és ez nagyon boldoggá varázsolta a napunkat.

Formentor-félsziget

Alig akartuk elhagyni a Nemzeti Park területét, és nehezen, de elindultunk a sziget északi fokára a Formentor félszigetre. A félszigetre érve a szerpentines utak garmada, és panorámája színezte tovább a napunkat.

Ez a félsziget maga a turista paradicsom, melyben rengeteg ösvény található. Útközben több kilátóponttal is találkozunk, mint pl. Mirador Es Colomer-el, ahol mi is megálltunk.

Ez a kilátópont majdnem a legkeskenyebb pontjánál található a félszigetnek, ahonnan a kilátás leírhatatlan.

Több órát is el lehetne tölteni itt, de mennünk kell tovább. A kiváló minőségű hegyi utakon rengeteg kerékpárossal találkozni, akik messziről érkeztek ide, hogy megmásszák ezeket az utakat. Mi is élvezztük ezeket a szűk kanyarokat, mikor is feltűnt a távolban a világítótorony.

Közelebb érve persze még szebb pompában tárult elénk, ahonnan a kilátás is fenomenális volt.

Az itt létünk alatt ennek a kilátónak tudtunk csak a közvetlen közelébe menni, legalábbis azok közül, ahol mi jártunk.

Hatalmas építmény ez, amelynek a különböző pontjairól vehetjük szemügyre a végtelen tengert, a hatalmas hegyeket és sziklaszirtjeit, öblös részeit.

Sajnos nem lehettünk itt annyit, amennyit szerettünk volna, és nem is jöhetnünk ide annyiszor, ahányszor akartuk volna. Aki idejön, az úgy tervezze, hogy több órát is itt tudjon maradni, mert megéri.