A Bujáki várrom

A várrom a Bujáki hegy tetején található 310 méteres magasságban.

A Sár-hegy úton vezet fel az utunk, a Buják-patak mentén, a Honvédségi üdülő irányába. A Honvédségi üdülő előtt egy pár 100 méterre találunk egy letérőt, ahonnan gyalogszerrel fel tudunk menni a várhoz.

Az út kb. 500 méter a várig, ahol nagyjából 70 méter szintet emelkedünk, tehát meglehetősen meredek.

A várrom legfelső részén kiváló 360 fokos kilátásunk van a vidékre.

A vár feltehetően már a tatárjárás előtt is állt, de mára csak néhány leomlott és instabil lábakon álló fala maradt meg. Egy kis odafigyeléssel és ráfordítással rendbe lehetne hozni annyira, hogy valamennyit visszakapjunk a régi állapotáról, amely a helyi turizmusnak is jól jönne.

Ha már itt járunk, akkor érdemes felmenni a Szent Anna kápolnába is, hiszen onnan is gyönyörű panorámánk van a településre és a környező tájegységekre.

Történelem (Forrás: Wikipedia)

A vár magja, az öregtorony valamikor a tatárjárás után épülhetett, de oklevélben először csak 1303-ban említik. 1317-ben Csák Máté parancsára Ibur fia István ostromolta, de nem tudta bevenni, mert Dénes fia Pál mester felmentő serege az ostrom feladásáre késztette.

1386-ban Mária királynő Garai Miklósnak adta, és ezt az adományt 1393-ban Zsigmond király is megerősítette. A Garai család kihaltával visszaszállt az uralkodóra. Zsigmond király 1424. május 20-án a szandai várral együtt feleségének, Borbála királynénak adományozta az erősséget és a környező birtokokat (Bér, Bokor, Boldog, Erdőtarcsa, Kutasó stb.). 1439-ben Albert király elkobozta a várat Borbálától, és Báthory Istvánnak adományozta.[1]

Az 1440-es években a husziták sikertelenül ostromolták.

A mohácsi csatavesztés után 1528-ban Szapolyai János király a Báthoryak hűtlensége miatt Werbőczy Istvánnak adta, de 1551-ben már ismét egy Báthory (Báthory András) volt a birtokos.[1] A Báthoriak építették ki a 16. század közepére (a török veszély növekedése miatt) a külső falgyűrűt. Az északi nagy körbástyát valószínűleg 1551 táján építtette Báthori András. Ő csak 1552-ig maradt a vár ura. Ali budai pasa július 19-én, alig öt napos ostrom után foglalta el a várat, mert az őrség egy része éjszaka elmenekült.

Az 1556-57-es zsoldlajstrom szerint a török várőrség 28 fős volt.[2] 1593-ban Báthory István országbíró vezetésével sikerült visszafoglalniuk a magyaroknak. 1605-ben Bocskai István csapatai szállták meg. 1606-ban, a bécsi békével került újra királyi kézbe.

A Báthori-család kihaltával a Várady család és Bosnyák Tamás füleki kapitány birtokába jutott. 1663-ban a törökök újra elfoglalták, és 50 főnyi őrséget helyeztek el a várban. Néhány hónap múlva Balassa Imre gyarmati kapitány vezetésével magyar csapatok foglalták vissza a várat azzal a feltétellel, hogy a török őrséget hagyják szabadon elvonulni. A magyarok a megállapodás ellenére Csécse mellett megtámadták a kivonulókat, és legtöbbjüket megölték. Emiatt még abban az évben Martuzán aga hatvani parancsnok ostrom alá vette a várat, amit Berczely János várkapitány a szabad elvonulás feltételével feladott. Most a törökök támadták meg az elvonulókat, és mészárolták le legtöbbjüket. Ekkor még kijavították a várat a törökök, de néhány év múlva, valószínűleg 1666-ban felrobbantották. Többé nem volt katonai szerepe, azóta pusztuló rom.

A várban még ma is látható a török mecset falainak maradványa.