Ahol a nap kétszer kel fel - A Székelykő

Torockó - A Székelykő

Torockó igazi vendégváró település, ahová elsősorban azért megy az ember, ha elege van a nagyvilág sznob mókuskerekének életviteléből, és igazi egyszerűségre, illetve olyan társaságra vágyik, ahol az emberek értékrendje mit sem változott az elmúlt 100 évben.

Torockó az Erdélyi szigethegység legkeletebb részén, a Torockó-hegységben, az Ordaskõ (1250 méter) és a Székelykõ (1128 méter) közötti medencében található.

A Székelykő, Torockó kultikus helye, ahol a nap is kétszer kell fel, ugyanis reggel megjelenik az égbolton, majd elbújik a Székelykő mögé, és csak később emelkedik olyan magasra, hogy újból előbukkanva bevilágíthassa az egész térséget,  megörvendeztetve ezzel az idelátogatókat.

Aki ellátogat Torockóra, annak bizony illik felmennie a Székelykőre, hogy föntről is megnézhesse a medencét, illetve magát a települést. A Székelykőre felmehetünk akár Torockóról, toronyiránynak a Székelykő felé, a nagy hasadékon át. Ám annál vagy egy jobb, és izgalmasabb útvonal is, ami a Székelykő körút. Mi az utóbbit fogjuk bejárni.

Székelykő körtúra

A körtúra a szomszédos településről, Torockószentgyörgyről indul, és a Székelykő déli részére vezet fel, ahol észak felé végig halad a gerincen, majd Torockó irányába levezet a hegyről. A kiindulópontunk a Torockószentgyörgyi Y elágazás, ahol egy táblával is jelölve van a körtúra. 

A  jelzésű turistaút fog végigvezetni minket, az elejétől a végéig.

A Székelykő megfelelő távolságból nem tűnik olyan nagynak és távolinak, de ahogy közelebb érünk, ez a véleményünk hamar megváltozik.

És ahhogy egyre jobban közelítünk hozzá, úgy lesz egyre meredekebb is. Még csak a lábánál vagyunk, de már meg kell állnunk szusszanunk egyet.

Aztán erőt veszünk magunkon és nekiindulunk, de nem kell sokat mennünk hozzá, hogy megint úgy érezzük, hogy legszívesebben még a fülünkön is levegőt vénnénk. 

Megint megállunk, de innen már csak a csapat kisebbik része indul tovább. Ezt nem gondoltuk volna. Úgy éreztük, hogy lebecsültük a hegyet.

Közben már teljesen elvesztünk a hegyben. Nem tudom megmondani, hányszor gondoltam azt, hogy most már csak néhány méter és felérünk a gerincre, amikor aztán mindig jött egy újabb emelkedő. Végül persze csak sikerült felérnünk.

Innen jó hosszan bandukoltunk, pihengetve a mászás fáradalmait, már amennyire lehet ezt pihenésnek mondani. Mindenesetre jóval egyszerűbb volt már innen a terep.

Gyönyörű panoráma mellett mehettünk végig a gerincen, ahol egyre messzebb hagytuk Torockószentgyörgyöt, de egyre közelebb értünk Torockóhoz, miközben rengeteg sárkányrepülőst is láttunk.  Mintha csak egy repülőről néztük volna az egészet

Innen remek kilátásunk volt a szemben lévő Ordaskő-re is.  Akinek van távcsöve, az ne hagyja otthon, itt jól jön majd. 

Szép lassan megérkeztünk a Székelykő csúcsához, a betonoszlopokhoz, amit általában román, vagy Magyar nemzeti színűre festenek a turázok, attól függően, hogy mikor milyen náció jár arra, de ez szerencsére jellemzően Magyar. 

 fotó: Zabb Zsolt

A kilátás a velünk szemben lévő Ordas-kőre, Torockóra, és az egész medencére nézve pazar volt, amit legalább egy órán át is bámultunk, és csak nagy nehezen indultunk újra útnak.

Itt található Székelykő egyik csúcsa is, a Hidasi-geszteg, amiről kitekintve jól láthatjuk az alattunk elterülő hasadékot, és a közelében lévő Csegezi-geszteg csúcsot(1098m), illetve a Székelykő északi szárnyának csúcsát, a Vár-sziklát(1113m) is. Ezek tulajdonképpen a Székelykő 3 nevezetes csúcsai. 

A Hidasi Gesztegnél indulunk lefelé, ahol nagy sziklahasadék lejárata előt, és a Csegezi-geszteg lábánál, szintén találkozunk egy magyar nemzeti színűre fújt betontömbbel.

Fotó:Gombos Béla

Az oszlop tövében pedig egy festet kavicsot is találni, rajta egy ilyen szívhez szóló idézettel, mely Wass Albert gondolatait idézik, az Üzenet Haza című verséből. 

"A világ fölött őrködik a Rend
s nem vész magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak;
az idő lemarja a gyomokat.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad..."

Azt hiszem, ez az idézet minden magyar szívébe melegséget csempész, remek útravalóval a túra végére. 

                                  Fotó:Tica Tanko                               

Innen már lefelé, a hasadékban vezet az utunk, egyenesen Torockó irányába. Mehetnénk még tovább is hegyen, de már senkinek sincs ereje felmenni a Székelykő északi szárnyára, amin nem bánkódunk, hiszen tudjuk, hogy még vissza fogunk jönni ide. 

Találkoztunk azzal a hellyel is, ahol nemrég egy hegyomlás volt, ahonnan egy kisebb vízér is előbújt. A helyiek elmondása szerint, akkora robajjal járt, hogy azt hitték robbanás történt.

Szép lassan leérünk a hegy lábához, ahonnan megint egy teljesen más aspektusából láthatjuk a Székelykövet, illetve magát a települést is. Itt találjuk a kempinget is, ahol teljesen ingyen sátrazhatunk.

Beérünk a faluba, ahonnan már egész jól rálátni a Székelykőre.

Útbaesik a régi vízimalom is, a főtérre beérve pedig a kristálytiszta forrásból olthatjuk majd a szomjunkat.