Ahol az Alföld és a Mátra összeér



Markaz települése közel 1800 fő, amivel nem tűnik ki az országunkból, ám mégis a turisztikai jelentősége sokkal nagyobb, mint ahogy az elsőre tűnik. Itt ér össze ugyanis az Alföld a Mátra hegységeivel, ahol a lakók már az 1400-as évektől szőlőtermesztéssel, borászattal foglalkoznak. Az itt található Várbérc közel 500 méteres magas csúcsán pedig ott romosodik az 1280-ban épített vár, amit II. Kompolt fia, Pál építtetett. 

 

 

A települést, a Markazt bemutató túraútvonal járja be, amely az L jelzésen a várromhoz is elvezeti a kirándulót. A várromot a település központjától mindössze csak 2 km-re találjuk.

 

 

Mi elsőnek a várromot nézzük meg, hiszen az itt a leghivogatóbb látványosság. Bár a jelzések szegényesek, azért nem lehet eltéveszteni a útvonalat, ugyanis a vár, az előttünk magasodó 629 méter magas Hegyes-tető mellett húzódik.

 

 

Tehát, ha észak felé indulunk biztosan belebotlunk a jelzésekbe. Egyébként a központból a zöld, félkör alakú nyíl jel vezet el az L jelzésig. Mi a Birka part mellett sétáltunk el, egy viszonylag nagyobb, sík területen, míg elértük az várromhoz vezető jelzést.

 

 

Balra tőlünk a Vár-patak vonulata fut, amelynek a jelenlétét a körülötte borított dús növényzete árulja el.

 

 

Innentől jobbra tart az utunk, folyamatosan fölfelé kaptatva a 460 méteres Várbérc oldalára.

 

 

 

 

 

Érdekes a felfelé vezető ösvény, ami valamiért a Mallorcán található Massanella csúcs felé vezető útra emlékeztet minket, hiszen az volt ennyire sziklás.

 

 

 

Mintha csak egy tölgyes sziklakertjében járnánk, annyira sziklás az ösvény. 

 

 

 

Viszonylag jó hosszan van szerencsénk ehhez az ösvényhez, hiszen ebben az őszi tájban a séta valódi feltöltődést ad az embernek.

 

 

 

 

Közben belefutunk egy Kálvária útba is, amely a közeli emlékhelyről indul, méghozzá egy jó kilátópontról. A Stációk a nagyobb sziklatömbökön vannak jelölve, amin láthatóan valamikor képek is voltak, de valamiért leszedték őket.

 

 

Felfelé haladva egyre gyérebb az erdő, és egyre sziklásabb a talaj, mikor is megérkezünk a várromhoz, amiből mára már nem sok maradt.

 

 

 

 

 

A vár a fénykorát az 1200-as évek végétől 1421-ig élte. A téglalap alakú építmény egyik fala 32 méter, a másik pedig 25 méteres hosszúságú volt.

 

 

 

 

A vár vízellátásáról a hegy alatt, úgy 200 méteres mélységben húzódó Vár-patak gondoskodott. A völgyben lévő vizet csigás szerkezetű kötéllel szállították föl.

 

 

Ennek a nyomai a vár oldalában még ma is kivehetőek. A vár védelmi szerepet nem játszott a történelemeben, inkább pihenőhelyül, vadászlakul szolgált. Ennek ellenére hatalmas vársánc állott körülötte, amely 8-10 méter széles, és 3-4 méter mély volt.

 

 

A vár bejárata a várbérc, és a Hegyes-tető felőli oldalon létesült, ahol a bejutás a sáncok felett átívelő felvonóhídon át volt lehetséges. A vár bejáratánál épült egy lakótorony is, aminek az első emeletén az őrség volt, akik a felvonóhidat is kezelték. Ezek a sáncok mára már törmelékkel töltődtek fel, így csak a halovány nyomai maradtak meg.

 

 

Bármerre nézünk a kilátás pazar. 

 

 

 

 

A lakótoronynak is már csak a törmelékkúpja látszik, amit hamarosan a természet teljesen visszavesz magának, és ha nem lennének történelmi ismereteink e helyről, már csak kis dombot látnánk ki ebből a panorámából. A Kompoltyak visontai ága 1421-ben kihalt, így a vár, és a várbirtok a nánai ágazatra szállt. Így a vár, és Markaz is egy nagyobb várigazgatóságnak lett a tagja, amelyet a siroki, illetve a domoszlói Oroszlánkő várából irányítottak. A várat nem tudni, hogy ki, és mikor rombolta le, de nagy valószínűség szerint a törökök voltak.

 

 

Miután kicsodálkoztuk magunkat visszamegyünk a települése, hogy kicsit jobban megnézzük magunknak az is. A település a mivoltát és értékét jól elmeséli az 1300-as évekből származó írásos említés, amely a pápai tizedjegyzékből való:

Ahol a Mátra és az Alföld összeér,
Ahol egy nagy tóba fut sok hegyi ér,
Ott van az én falum, neve Markaz,
S ott gyűlnek az éveim, mint időhalmaz

 

 

A település főútja mentén találjuk a Markazi Szeplőtelen Fogantatás templomot.

 

 

A templom mellett van a kézművesház, azzal szemben pedig egy jól felszerelt szabadidő park, melyben igényes wc, és modern kondipark is található.

 

 

 

 

 

 

Különböző turistajelzések hívják fel a figyelmet a közelben elérhető látványosságok iránt. A településből kifelé haladva találjuk a Szent István parkot, amire az andezitsziklára emelt hatalmas Szent korona hívja fel a figyelmünket. A sziklát a Kisnánai bányából hozták, és Györfi Lajos szobrászművészt illeti a tisztelet, aki a sziklán álló koronát megalkotta, melyet a község 675. évfordulóján avattak.

 

 

 

Igen rendezett ez park, amiben találunk focipályát, szalonnasütő helyeket, és még egy nagy kemencét is.

 

 

A parkot egyénként ki lehet bérelni, aminek az ára nem mondhatni drágának. Én pl. gondolkodás nélkül szerveznék ide csapatépítőt. Tovább haladva elérkezünk a markazi-tóhoz, amit többek között a Bene-patak is táplál.

 

Markazi-tó

 

A távolban látszanak a visontai erőmű hatalmas kéményei is.

 

 

Hatalmas ez tó, amit még a madártávlati panorámája sem hazuttol meg.

 

 

Természetesen ezeken kívül sok egyéb más lárvánnyoság, és érdekesség is megtalálható még Markazon, így szolgáljon ez a cikk egy kis kedvcsinálónak, egyfajta útravalónak, hogy vegyük a bakancsot és felkeressük ezt a települést, illetve környékét.



2019-11-05  -  Mészáros András