A Karancs-Medves vidék kincsei

A Karancs-Medves vidék a Cserhát és a Mátra között ékeskedik a gazdag hegységeivel, vízforrásaival, híres bazaltszikláival és egyéb gazdag természeti, és ember által épített kincseivel.

A vidék emberléptékű környezete valóságos kis ékszeres doboz. A területen valamikor több, mint 30 bánya működött. A vulkáni tevékenységeknek köszönhetően olyan hatalmas bazalt tömegek emelkednek ki földből, mint a Salgó-hegy, amelynek a csúcsára a Salgó várát építették, vagy a Kis-Salgó hegy, amely a legérdekesebb turistalátványosságok sorába is besorakozik. Itt alakult ki Európa legnagyobb egybefüggő bazalt fennsíkja is, a Medves-fennsík.

A terület sokszínűsége arra késztet minket, hogy jobban megismerjük, amihez csak a bakancsunkra és a jókedvünkre van szükség, amiről a természet adta látvány gondoskodik. Az itt fellelhető turistautak tanösvények is egyben, amelyek kellő információval látják el az embert, így nem csak a lelkünk, hanem az agyunk is feltöltődik.

Salgóbánya

Salgóbánya kiváló kiindulási pont, hiszen az előbb említett turistalátványosságok epicentruma is, ahonnan nem kell fárasztó kilométereket mennünk, hogy elérjük ezeket a látványosságokat.

A település egész picinek mondható, élelmiszer bolt nincs, viszont van kocsma. De ha a kocsma nem vonzaná a kirándulót, akkor az itt található Geoparki látogatóközpont biztosan, amelynek már a kültéri látványa is igazi turistacsalogató.

A túránkat az Ifjúsági tábor melletti parkolóból kezdjük, ahol rengeteg útbaigazító tábla tájékoztat minket a lehetőségekről.

Mi a hegynek felfelé indulunk a zöld jelzésen, és csakhamar elérkezünk a Mókusparkhoz, ahol a turistakereszteződés is található.

Innen vezet az út balra, a Kis-Salgó hegy felé, illetve jobbra, fel a Salgó hegyre, aminek a tetején a Salgó vára is van. Van itt egy nagyobb pihenő is, fedett padokkal tarkítva. Az, hogy ez terület a Mókuspark, egy közel ember méretű faragott fa mókussal adják a tudtunkra. Ezenkívül még van a vidéken Nyúl park és Róka park is.

Mi az elágazásnál jobbra térünk, felfelé a várhoz. Nem kell sokat mennünk, csupán csak néhány száz métert, miközben mindenféle geológiai információs táblába botlunk.

Az erdő kellemes hangulatot áraszt magából, még így a hó nélküli téli időszakban is.

Salgó vára

Felérve a várhoz, a szikla oldalán, a magasban látunk egy nagy táblát Petőfi Sándornak a nevével. Ez a költő 1845-beni látogatása miatt került oda. A költőt annyira szerelmessé tette a vidék és a vár, hogy még egy verset is írt róla Salgó címmel.

A vár egy csúcsos, úgynevezett zsákos szerkezetű bazaltszikla csoportosuláson áll. Ezek a sziklatömbök a valamikori vulkán magmájából alakultak ki, a kürtőben szilárdultak meg, méghozzá viszonylag hirtelen. A vulkán kürtőjének a fala pedig az évmilliók során erodált, így kerültek ki a felszínre ezek az érdekes formák.

A várat a 13. században építették, amit a törököknek 1554-ben sikerült elfoglalniuk. A törökök egy cselhez folyamodtak, méghozzá úgy, hogy fa gerendákat hoztak a vár elé, amire kerekeket is szereltek, így ágyúknak álcázva azokat. Figyelmeztették a magyarokat, hogy amennyiben nem hagyják el a várat, úgy azt szétlövik. Mivel a magyarok ezt nem akarták, kénytelenek voltak elhagyni. Miután ez a csel kiderült, sajnos már késő volt.

Az uralkodásuk nem tartott tovább 40 évnél, de azután a vár folyamatos omlásnak, öregedésnek indult, egészen addig, míg 1938-ban turisztikai céllal fel nem újították.

A várból kiváló kilátásunk van délre, a Kis-Salgó hegyre.

Északra a Somoskő várára, és a Felvidékre, valamint a régi bányáknak a madártávlati helyeit is megláthatjuk, ha elég szemfülesek vagyunk.

De igazából a szélrózsa minden irányában bővelkedhetünk ebben a madátávlati panorámában. 

A vár tornyába felérve pedig hosszú percekig tudjuk bámulni a természet részleteit.

Kis-Salgó hegy - Boszorkánykő

Miután megnéztük a Salgó várát, elindulunk a vele szemben lévő Boszorkánykőre, amely csupán csak 20 percnyire van a vártól.

Hamar oda is érünk, ahonnan tátott szájjal bámuljuk a természet ezer csodáját. 

Hogy megértsük a vidék kialakulását 18 millió évvel ezelőttre kell visszatekintenünk, a miocén korszakra, amikor a területet sorozatos vulkánkitörések sujtották. Ekkor a vidéket riolittufa kőzet borította. Később azokon a vizenyős területeken, ahol a természet el tudott burjánzani, ott nagy tömegű elhullott növénytakaró halmozódott fel, ami az üledékes kőzet nyomása és az oxigéntől való elszigetelése miatt át tudott alakulni kőszénné. Emiatt később a barnakőszén bányászat meghatározó szerepet játszott a térség életében.

5-6 millió évvel ezelőtt, a földkéreg elvékonyodása miatt ismét vulkánkitörések sorozata jött, amely már bazaltot hozott magával a föld alól.

Ennek köszönhetően alakult ki a Salgó csúcsa, a Kis-Salgó hegy, és a Medves-fennsík is, amely Európa legnagyobb egybefüggő bazalt rétege. Illetve Somoskő is ennek a tevékenységnek köszönheti kiemelkedését.

Zagyva forrásvidéke

A Boszorkánykő után visszatérve Salgóbánya településére, elindulunk a Zagyva forrásvidéke felé. Miután elhagytuk a Medves Hotelt, a sárga kör jelzésen meg is érkezünk az erdőbe, ami már a Zagyva fő forrásvidéke. A Zagyva vízgyűjtő területe mintegy 5700 km2-es területen fekszik.

A Zagyva forrásai nem a föld alól érkező erek, amelyek a vízzáró réteget áttörve jönnek a felszínre, hanem többnyire csapadékvizek, amelyek a talajon átszivárogva gyűlnek össze. Mivel a területen sok bánya működött, amelyek kiválóan alkalmasak ezeknek a vizeknek kiszivárogtatására, összegyűjtésére, amelytől egyes helyeken úgy tűnnek, mintha valóban karsztforrások lennének.

Elsőként elérkezünk az Öregségi forráshoz, amellyel szemben az Öregségi tavat találjuk. A tó nem nagy kiterjedésű, és csak időszakos. Jelenleg inkább hasonlít egy mocsárra, mint egy tóra.

Tovább haladva elérkezünk a Lauffer bazaltbányához, amiről már csak egy kopjafa tanúskodik. A természet visszafoglalta magának a helyet.

Néhány 100 méter után megérkezünk a Zagyva fő forrásaihoz, a Lehel-forráshoz, és a Varga Ferenc, Madarász forráshoz. Itt ezek a források éppen hogy csak csordogálnak.

Tovább haladunk a sárga jelzésű úton, később rátérünk a piros-kör jelzésű útra is. Itt már egyre nagyobb árkokat látunk, amely a Zagyva időszakos áradására figyelmeztet. 

Ahogy egyre lentebb érünk a hegyen, a Zagyva forrásainak az egyesült vize is egyre nagyobb méreteket ölt. Ami fent a hegyen egyenként kis csordogáló forrás volt, itt lent már sebesen zúgó patak lett.

Elég csak ránézni a kimosott mély árkokra, és láthatjuk, hogy olykor a többszörösére duzzad, méghozzá olyan nagymértékben, hogy egy 1941-es mérés szerint 208 m3/másodperc hozamot mértek, mielőtt a Tiszába zúdult volna.

Letérünk a piros-kör jelzésről, és toronyiránynak Salgóbánya felé fordulunk, így szép lassan kiérünk a Zagyvának a forrásvidékéről.

Ez a túra egy fél napba simán belefért, hiszen Salgóbányáról nem voltak nagy távolságok. Lenne még időnk bőven nézelődni, de annyira elégedettek voltunk az eddig látottaktól, hogy most már csak egy székben elnyúlva akartuk élvezni ezt a friss levegőt egy pohár bor mellett.