A Pádisi sátrazók paradicsoma

A Glavoj-rét

Ahogy beérünk az Erdélyi Szigethegység Vasaskőfalva településére, majd a Köves-Körös patak mentén elhagyjuk a Bogatelepet, egy hosszú szerpentines út veszi kezdetét Pádis felé. Valamikor, nem is olyan rég, szinte járhatatlan volt ez az út, de a turizmus fellendülésének köszönhetően, mára már kivételes minőségű.

Nem kell egészen Pádisig mennünk, kb. 4km-el előtte találjuk a híres Glavoj-i (Glavoi) leágazást, amely közvetlenül a Bál-rét elejében található.

Ez táblával is megfelelően jelölve van, hiszen a sátrazók nagy többsége, illetve azon bakancsos turisták, akik az itt lévő természeti csodákat akarják felfedezni, erre veszik az irányt.

A Glavoj-rétre egy 2-3 km-es, sajnos elég rossz minőségű makadámúton keresztül juthatunk el. De amikor a fenyőfák mögül elénk tárul a kisebb völgyben fekvő hatalmas zöldellő rét, és a benne kanyargózó patakja, már nem is érdekeli az út minősége az embert.

Egy mennyei paradicsom ez ahová érkezünk, és az ember egy ifjúsági kalandregény helyszínének a kellős közepén találja magát.

Itt csak lefekszik az ember a rétre, és bámulja a hegyeket, nézegeti a sűrű tűleveleseket, majd behunyja a szemét és napfürdőzik, miközben hallgatja a lassan csordogáló patak hangját.

Nem is akar itt nagyon mást csinálni az ember, ha nincs konkrét célja. Csak pihenni, és élvezni az ittlétet. Nyáron rengeteg sátrazó embert látni. Szinte végig állnak ilyenkor a sátrak, de szerencsére még nem túlzsúfoltan.

Sokan lejönnek akár két hétre is, és csak sütögetnek, pihengetnek egész nap.

Nagy turistaparadicsom ez, ahol Pádis legérdekesebb turistaútjai futnak össze. Így a parkoló autók már csak szűkösen férnek el.

A bakancsos turisták innen indulnak neki a Csodavárnak, és a Galbena körútnak is, ahol érintik a Porcika-zsombolyt, a Flóra-rétet, a jégbarlangot, és a Galbena-szírtet is.

Itt van a közelben a Ponor-rét is, de az Elveszett világ, vagy a Bársza-katlan sincs messze. Szemügyre vehetjük a Pádisi vízrendszer forrásait, illetve dolináit is.

Ha meg akarjuk ismerni a vidéket még egy jó párszor el kell látogatnunk ide, mert nemhogy egy, de még két hét sem elég erre.

Akár még Pádisra is eltúrázhatunk a Ponor-réten keresztül.

Az itt összebarkácsolt, de annál hangulatosabb éttermekben lehetőségünk van enni-inni is. Na jó, az étterem kicsit túlzás, de tökéletesen megfelel, és nem is kíván itt többet az ember.