Egy napos Bihari túra

Reggeli órákban terveztük az indulást, különösebb útitervünk nem volt csak az, hogy menjünk a Bihari hegységbe, sokszor voltunk már Pádison, de mióta megcsinálták az utat aszfaltból, azóta csak a sportmotorosok örülhetnek. Mi Fülöpről indultunk, reggel 8 óra tájékán. Az időjárás nem kedvezett nekünk mivel esett. De mi nem vagyunk papír kutyák, mivel nekem még nincs komolyabb túra felszerelésem, egy munkásnadrágba, és egy túracipőbe indultam el. Az XT meg iszonyatosan felveri a vizet, ezért rögtönöznünk kellett, mivel minden rendes háztartásban van folpak, ez meg is oldotta problémámat. Miután felkészültünk az esős motorozásra el is tudtunk indulni.

Hamar keresztül mentünk a Feketeerdőn. Élesdig mentünk ahonnan nekiindultunk a Lesu víztározónak , ekkorra már az esőfelhők elszálltak és ki is sütött a nap.

Itt már vegyes útszakaszok voltak. Volt rossz minőségű aszfalt, és föld út is. A Jád völgyén akartunk végig menni egészen a Bondoraszóig(Budureasa). itt a völgyben elég szép környezetben motoroztunk végig, ahol mélységes szurdukok, patakok követték végig az utunkat.

Mindaddig, amíg uticélunkat meg nem kellett változtatnunk, mivel a völgyben kőomlás volt , és teljesen eltorlaszolta az utat. Mivel már elég közel lehettünk Bondoraszóhoz, ezért elég sokat kellett visszafele mennünk, mert a völgyben csak ez az egy út volt.

Addig mentünk visszafele amíg el nem értünk egy elágazásig, ami a Dregan víztározóhoz vezetett. Onnan egy ideig felfelé vezettet az utunk, mígnem felértünk egy tísztásra, ahol ez a látvány tárult elénk.

Innen már nem volt messze a Dregan víztározó. Mikor megérkeztünk egy hatalmas gát, és iszonyatos vízmennyiség fogadott minket. Mivel már nagyon jó idő volt rengeteg motoros volt a tározónál. Már messziről lehetett hallani, hogy a sportmotorosok hajtanak át a gáton, a nagy vízmennyiség és a hegyek elég jó akusztikát adnak a nyitott dobos sportmotoroknak.

Egy kis pihenő után indultunk is tovább Délnek, egy elég sáros úton ami felvezetett volna a Pádis fensíkra, de mivel elégé eltelt már az idő, tudtuk hogy arra már nem lesz időnk, mert így is sötétbe fogunk hazaérni. -Sokkal később kiderült, hogy az út minősége miatt sem tudtunk volna felmenni.- Ezért letértünk az útról a bátyám tanácsára, mert ő már elég jól ismeri a környéket. Igaz ő sem tudta pontosan hogy hova fogunk kikötni, csak azt hogy ha erre megyünk biztos nem a Pádison kötünk ki. Egy elég köves‐sziklás útra tévedtünk a motorok csak úgy pattogtak a köveken, és dobálta magaalól kifelé a köveket.

Jó ideig felfele mentünk, mi sem tudtuk hogy merre megyünk . Majd már mikor lefele vezetett az út, úgy gondoltunk, hogy lassan csak kilyukadunk valahol. Nem is kellett nagyon sokat mennünk, és egy szer csak felbukkant a csodaforrás, akkor tudtuk meg hogy Biharfüreden(Stina de Vale) vagyunk.

Innen már elindultunk Bondoraszónak(Budureasa). Ott megáltunk egy pillantra, és odajött hozzánk egy endúróscsapat, és meghívtak minket szalonnázni. Nagyon kedves volt tőlük. Ránk már eléggé sötétedet, de azért nem utasítottuk vissza a meghívást. Volt elég nagy terülj‐terülj asztalkám.

Miután megvacsoráztunk, teli hassal elindultunk haza felé. Hazáig már csak tankolni áltunk meg és összesen 413 kilómétert tettünk meg.