Pádis tavasza - Ahol az ébredő természet a tél szépségével együtt pompázik

Pádisra viszonylag későn érkezik a tavasz, és mi ebben az áprilisi kora tavaszi időben érkeztünk, hogy a Glavoi rétről kiindulva egy havas, ám de napsütötte tavaszba hajló túrában vegyünk részt. Ilyenkor jó látni a Glavoi rétet, hogy napról-napra megtelik emberrel, élettel.

Különösképpen érdemes ilyenkor megcsodálni a Ponor-rétet is, hiszen az itt kanyargó patak rendszerint annyira megárad, hogy tavat képez a mederben.

Így indultunk el mi is a Ponor-rét felé, ami a Glavoi-réten keresztül futó szekérút bal oldali leágazásáról érhető el a kisebb lankákat megmászva. 

Csupán egy 15 perces túra vezet oda minket, ahol a hatalmas, és zöldellő lankás réten keresztülfutó patak látványa miatt az is tudja, hogy megérkezett, aki nem ismeri e vidéket.

A rét látványa már az első pillanatban magával ragadja az embert, amitől elkötelezett rajongójává válik, főleg ha az évnek abban a szakában érkezünk, amikor a krókuszok virágai mellett egy hatalmas tó is díszíti a rétet.

Hipp-hopp eltelik 1-2 óra úgy, hogy fel sem tűnik, és ha mennünk kell, az ember csak nehezen tudja itt hagyni ezt a részt.  Nézünk visszafelé, mintha csak egy vonat után vetnénk hosszas pillantásokat, amin egy szerettünk ül. 

A rét és úgy maga az egész Erdélyi-Szigethegység is olyan nyomot hagy az emberben, amitől már biztosan tudjuk magunkban, hogy ide még vissza fogunk jönni. Nem biztos, hogy el tudunk menni a legközelebbi koncertre, fesztiválra, vagy az idei síelésünkre, de az biztos, hogy ide még visszajövünk.

A Hamlet barlanghoz

 A következő célunk a Hamlet-barlang, ahol megnézzük, ahogy a mélység elnyeli a Medve völgyének vizét. Ehhez el kell mennünk a rét, azaz tó túloldalára, hogy aztán megtaláljuk a piros háromszög jelzést, ami a barlanghoz visz. A kiáradt patakkal elöntött réten nem könnyű átjutni, így inkább megkerüljük, és a hegy oldalán felkapaszkodva indulunk neki toronyirányt, ahonnan olykor kiváló panoráma vetül a rétre. 

A jelzést egy néhány 100 méteres távot megtéve el is érjük, ahol valószínűleg egy időszakos, vagy már kiszáradt vízfolyás mederben indulunk tovább, szép lassan leereszkedve a hegyről.

Ebben az időszakban nem könnyű itt haladni, hiszen sok kidőlt fa keresztezi az utunkat. Egészen addig megyünk, míg el nem érünk egy tisztásra, ahol a gyönyörű, de sebes patak folyik, ami a Medve völgyéből ered.

Innen már csak követnünk kell a patakot, hiszen ez a víz fog elnyelődni majd a Hamlet barlangban. Nem is kell hozzá még 200 métert sem menni, hogy lássunk egy nagy sziklafalat, és tudjuk, , megérkeztünk a barlanghoz, ahonnan már a víz a föld belsejében folytatja tovább az útját.

A kidőlt fáktól az ember első látásra nem gondolná, hogy ott van a barlang. 

A víznyelő hatalmassága, amitől nem kisebb a zúgó hangja sem, mondhatni félelmetes.

Az ember nem is mer közel menni hozzá, de mi bátorságot veszünk, és bemerészkedünk a barlangba, hogy bentről is megcsodálhassuk.

A látvány lélegzetelállító és félelmetes, minden lépésünkre nagyon oda kell figyelni, hiszen ez a víznyelő és a hömpölygő víz egy embert is el tudna nyelni.

Ha itt átkelünk a patakon már kint is vagyunk azon az úton, ami visszavisz a Galavoi-rétre, illetve arra a leágazásra, amely a Csodavár felé nyit a kék kör jelzésen.

Az út az ilyen látvány mellett csak egy szempillantásnak tűnt, és már meg is érkeztünk a Csodavár lejáratához.

Itt a kék kör egy darabig a sárga kör mellett fut, ami egy idő után szétválik, és már csak a kék kör jelzés visz le a Csodavárhoz, míg a sárga kör ösvénye megkerüli azt, ami aztán egyenesen a Galbena kőköz felé visz.

A Csodavár az évnek ebben a szakaszában járhatatlan, de mi azért megnézzük. Folyamatosan kezd mélyülni a turistaút, ami meglehetősen csúszós ilyenkor.

A Vár-patak hangja jelzi nekünk, hogy már közel vagyunk, és leérünk arra a pontra, ahol elénk tárul a Csodavár hatalmas kapujának panorámája.

A meredekség miatt innen már lánc, és acélsodrony segítségével lehet lejutni, amit jelenleg hó fed. A Vár-patak vizének a mennyisége hatalmas, és szinte mindenütt a turistautat mossa. A zúgó hangja hatalmas, egymás hangját is alig hallani, de a robosztus portál látványa miatt úgyis szótlanok vagyunk.

A szép látvány, miatt nem bánkódunk rajta sokat, hogy nem tudunk keresztül menni, hiszen még nem láttuk ezt a helyet ilyen vadnak.

Így visszaindulunk a Glavoi-rétre, hogy megegyük a jól megérdemelt palacsintánkat.

A palacsinta után viszont nem hagyhatjuk ki azt a látványt, ami ilyenkor Pádison a legimpozánsabb, a krókuszok virágzása.

Ehhez sok helyet találhatunk Pádis közelében, amik között a Varasó-rét is szerepel, ahová mi is jöttünk.

Itt nem gyalogoltunk kilométereket, nem másztunk nagy csúcsokat, viszont rengeteget tudtunk gyönyörködni az ébredő természetben.

Talán nem is lehetett volna jobban lezárni ezt a mai napot.