Ha akarsz egy kis jót magadnak, akkor ezt olvasd el!

A Pádis fennsík karszt jelenségekben gazdag természeti adottságait főként annak köszönheti, hogy a kb. 1600 méteres tengerszint feletti magasságban előtörő víznek nincs szabad lefolyási lehetősége. Tehát a víz egy természetes földalatti csatornarendszeren, dolinákon és búvópatakokon keresztül több szinten elnyelődik, majd előtör.

A Pádison kanyargó patakokat ilyen szempontból tekintjük a vízlépcső első fokának, melyről itt olvashatsz: A pádisi vízlépcső első fokán

Ez a víz először 1280 méteres tengerszint feletti magasságban, a Tamáska víznyelőben eltűnik, és mintegy 2200 métert megtéve a föld alatt, előtör az 1080 méteres tszfm. Ponor-réti karsztforrásban, megalkotva ezzel a vízlépcső második fokát.

A vízlépcső második foka - Ponor-rét:

Az ide vezető turista útvonal Pádis vagy a Glavoj-rét felől érkezik a jelzésen.

Mi Pádis felől érkeztünk, és amikor leereszkedtünk a rétet szegélyező hegyoldlaról, először egy patak keresztezte utunkat, amely közvetlenül a Ponor-réti karsztforrásból ered.

Ez a forrás a Pádis fennsíkról összegyűjtött víz, ami a már említett tamáskai víznyelőben tűnt el, és itt a Ponor-réti karsztforrásban jelenik meg újra, létrehozva a vízlépcső második fokát.

Ha már itt járunk, mindenképpen fel kell sétálnunk a patak mentén, hogy megnézzük a forrást.

Mikor elindultunk a forrás felé, a látványtól úgy éreztem valóra váltak azok a mesék, amelyeket kiskoromban hallgattam mesélőimtől. A zöld fenyők illata, a hangosan és sebesen zúgó patak, és egy kidőlt fán keresztül szaladó mókus látványától biztos voltam benne, hogy azon a mesebeli helyen járunk, amely az "Óperencián is túl" mutat. 

Néhány 100 métert követve a patakot, már meg is van a Ponor-rét karsztforrása. Érezni, hogy nagy erővel tör újra a felszínre a víz.

Vetünk még néhány pillantást a forrás menti sziklákra, aztán indulunk is visszafelé a patakon, tovább a rétre.

 A visszaút látványa sem különb az előbbiektől.

Továbbhaladva hírtelen elénk tárul a lankás domboldalakkal körbevett rét nagysága, a középen kanyargózó Ponor-forrás patakjával. Ha Bill Gates korábban látta volna ezt a helyet, biztos nem a közismert lankás hátteret tette volna a Windows Xp asztala mögé, hanem ezt.

Mikor először jártunk a réten, sok kilométer várt még ránk a túra alkalmával, és nem időzhettünk sokáig. De ha nem hívott volna annyira az ismeretlen felfedezése, az egész napot eltöltöttem volna itt.

Az itt legelésző bárányok ezt dús füvet legelik, és a karsztforrásból áramló kristálytiszta vizet isszák. Ezeknek az állatoknak a teje, és a belőlünk készített tejtermékek felbecsülhetetlen értékűek, és a boltban kapottakkal nem összehasonlíthatóak, mégis viszonylag olcsón megvehetőek.

Aki nyugalomra vágyik,  az mindenképp keresse fel ezt a helyet. Garantálom, hogy itt minden földi problémája megoldódik és elmúlik. Itt újra gyereknek érezhetjük magunkat, hiszen itt minden megvan, mint ahogy abban a kiskorunkban is ismert mesekönyven, amiből olvastak nekünk a szüleink és óvónénijeink, ami mindig arra az Óperencián túli vidékre hivatkozik. Jelentem, megtaláltam, és megosztom ezt veletek!

A víz kanyargózva halad tovább a rét végégig, ahol a sziklafal tövében, és a környező ökölnyi dolinákban eltűnik.

Ez a turistaút jól szemlélteti a Kék-Magura és a Galbena vízrendszerének a metodikáját. Érdemes hát végigjárni ezt az utat, hiszen ez az egyik hely a sok közül, ahol közelebb kerülhetünk a hely szelleméhez, Pádishoz és a Bihari-hegységhez. Erre a helyre legszivesebben minden egyes Pádisra látogatásom alkalmával eljönnék.

Néhány kép még a rétről, az "Elveszett világ" turistaút felől.

Itt pedig egy panorámakép a Glavoj-rét felől:

A lankás dombokon a tavaszi időszakban rengeteg sok krókusz teríti be a rétet. Mi kicsit korán érkeztünk, és sajnos még csak elvétve találtunk.