Az elárasztott erdő – Hubertlaki-tó

A Bakonyban járunk, ahol a bőség zavara gyakran megfogja az embert a turistautakat illetően, hiszen ezekből nem szűkölködik a vidék. Ha azt mondanánk, hogy van két hetünk arra, hogy bejárjuk a Bakonyt, akkor nem késlekednénk. Elindulnánk a hozzánk közelebb eső helyek felé, majd pedig az egyre messzebbiek irányába. De ha azt mondanák, hogy csak két napunk van erre, akkor kérnénk 2 hetet, hogy eldöntsük, mit is nézzünk meg.

A Hubertlaki-tó

Ha a térképet elővesszük, akkor Bakonybél közelében látunk egy érdekes tavat, aminek a neve a Hubertlaki-tó. Érdemes ide elmenni, hiszen a kirándulást mindig jó olyan helyekre tervezni, ahol pl. vízesést, folyót vagy tavat láthatunk.

Vízesés ugyan nincs, de patak igen, méghozzá a Gerence-patak, ami mellett egy jó darabig a turistaút is vezet, ami Bakonybélből indul a kék-kereszt jelzésen.  Ez a Gerence völgye, amiben egy műút is halad, párhuzamosan a patakkal. A turistautat így le is tudjuk rövidíteni, ha autóval elutazunk az Odvaskő hotel-ig, ott ahol a turistaút is betér az erdő mélyére nyugat felé, és elhagyja a Gerecne-patakot.

A hotelnél egy nagyobb parkolót is találunk, ahol le tudjuk rakni az autónkat. Van itt egy kisebb turistapihenő is, amin keresztülhaladva találjuk a Gerecne-patakot, rajta egy híddal, és a  kék-kereszt jelzésű úttal a túloldalt.

Innen már a sűrű bükkösben vezet az utunk, ahol a természet ezer színeivel találkozni.

Hamar el is érkezünk a Vörös-János-sédi pihenőhöz.

Egész jól járható a turistaút és megfelelően kiépített, amit az útbaigazító táblák is megerősítenek.

Út közben az erdő úgy elvarázsol a sokszínűségével, hogy fel sem tűnik, hogy már több kilométert is megtettünk.

Elértük azt az elágazást, ami az egyik irányba a tó felé megy, másik irányba pedig a Hubertlaki Kastély felé. Először a tóhoz megyünk.

Az útbaigazító táblák sem mindennapiak, biztosan meglehetett volna olcsóbban is csináltatni, de itt szerencsére nem a pénz volt a lényeg, hanem a minőség, és az, hogy jól illeszkedjen az erdő környezetébe. Ez csillagos ötös.

Lassan elérkezünk a tóhoz is, amiről látjuk, hogy egy felduzzasztott kisebb medence, amit valamikor eltorlaszoltak, ahol az itt folyó Hamuházi-séd forrásai által táplált patak megáradt, foglyául ejtve a tóban lévő fákat. A Fáknak már csak a törzse meredezik ki a vízből.

A tó eredetileg vaditatónak készült az 1980-as években, ugyanis a közelben van egy Vadászház is, az Esterházy grófok emeletes vadászkastélya, Hubertlak. Ahová szintén ellátogatunk.

A Hubertlak felé mehetnénk visszafelé, az elágazásnál a másik irányba, amit ugye a tábla is jelöl, de inkább előre megyünk, ahol kerülve érjük majd el a vadászkastélyt.

A tó után néhány méterrel egy vadászemlékművet találunk.

Majd pedig nem sokkal utána kiérkezünk egy szekérútra, aztán jobbra tartva később egy kisebb műútra is, ahol keresztezzük a Szalai-séd-patakot is. 

Majd egy kereszteződésnél egy nagy tábla Jobra fordít minket, ahol a Hubertlaki forrás is található.

Itt keresztezzük a Som-berek-séd patakot is, amely már Hamuházi-séd és a Szalai-séd-patak összeolvadt vize. 

Egy tölgyfa árnyékában egy keresztet is találunk, amit Gróf Esterházi Tamás emelt E. Moricz grófnak (volt miniszterelnök) bakonyi bujdosásának emlékére 1919-ben, a vörös terror idején.

Hubertlak

Néhány száz méter után elérjük a Vadászkastély bejáratát.

A Hubertlak, a Hamuházi-séd és a Szalai-séd összefolyásánál található, a Somberek-séd völgyében. Egykor az Esterháziak vadászkastélya volt. Eredetileg 3 szintes volt, de egy 1967-es tűzvész során a harmadik szint sajnos leégett, és az egész épületet lebontásra ítélték, minden tiltakozás ellenére is. Helyette a grófi lakosztályból alakították ki a vadászházat, ahol ma négy szoba, és két fürdőszoba található.

Az épület oldalán egy 1935-ös évszám olvasható, amely vadászlak utolsó tulajdonosára, Gróf Esteházi Tamásra utal.

A vadászlak ma már kulcsosházként szolgálja ki az ideérkező természetjárót, amit hatalmas fenyvesek tarkítanak. Valódi kényelemben érezheti magát az idelátogató.

Az 1927-es Bakonyi útikönyv így említi a Hubertlakot: „Hubertlak - az egész Bakonynak talán a legfestőibb vadászlaka”.

Miután kinézelődtük magunkat továbbindulunk a kék-kereszt turistaúton, majd pedig eljutunk addig a kereszteződésig, ahol a tónak is fordultunk. Innen már ismerős az út, indulunk tovább, ahonnan érkeztünk.