Az égbe magasodó Bihar kincsei - Tolvajos-kő

Az Erdélyi-Szigethegség a legtöbb magyar ember számára ismeretlen sajnos, pedig nem esik távol országunk határától, és a területe sem elhanyagolható. 

Az ezen magasodó csúcsok, és fennsíkok túl vannak az 1600 méteres magasságon is. Ilyen a Pádist, és a Vlegyásza hegységet összekötő nyereg is, mely több kilométeren húzódik Bihar, és Kolozs megye határán, közel 1700 méteres magasságban, melynek csúcsai túl is lépik azt.

Ezt a területet mély szurdokok, vízesések, barlangok, karsztos sziklacsúcsok tömkelege veszi körül, melyek felett túrázva valóban sérthetetlennek érzi magát az ember.

Csak, hogy néhány látványosságot említsünk, ilyen a Szamosbazár, Varasó-havas, Horgas-havas, Istenek-havasa, Bohogyó nyereg, Nagy-Phaeton-vízesés, vagy például az északabbra lévő Tolvajos-kő is, ahová mi is tartani fogunk ezen a túrán.

De még sok-sok percig sorolhatnám ezeket a látványosságokat. Mint sok turistautat látott túrázó, azt tudom mondani, hogy Európai egyik leglátványosabb és legérintetlenebb területe ez a vidék.

Tolvajos-kő

Túránkra a Pádisi turistapihenőktől indulunk a piros-vonal, piros-pont és a kék kereszt jelzésű turistaúton, a Varasó-rét irányába.

Ahol elhagyjuk a műutat, elhagyjuk vele együtt a piros-pont és a kék-kereszt jelzést is. Az innen vezető út egy autóval még éppen járható makadámút, amellyel el tudunk menni egészen a Varasó-nyeregig. Az utunk a Piros-vonal jelzésen folytatódik tovább észak felé. Elérjük a Varasó menedékházat, ahol a kék-vonal jelzésű út is becsatlakozik az utunkba, ami szintén Pádisról jön egy másik útvonalon. 

A Varasó réten elhaladunk a Varasó-tó mellett, ami inkább egy tengerszem.

1km múlva el is érjük a Varasó nyerget, ahol kettéválik az út. A piros-pont visz egyenesen a Szamosbazár felé, a piros, és a kék-vonal jelzés pedig balra ágazik, ahová a mi utunk is tart.

Balról a Varasó-havast kerüljük ki, fel az Égett-kő-re.

Innen már jól látni a Béli-medencét, a Horgas-havast, az Istenek-havasa hegység vonulatát, illetve a Kopott-csapás nyergének emelkedőit, ahová éppen igyekszünk.

És visszatekintve a Varasó-havasra is pompás a kilátás.

A Kopott csapás nyergének szűk, és apró cserjés bokrokkal szegélyezett útja nagyon hangulatossá teszi ezt az utat, ahonnan még jobb a panorámánk.

Az idő eléggé esőre áll, de kellemes a túra. Ebben a csapadékos időben a természet még zöldebbnek mutatja magát.

Ahogy felértünk a Kopott-csapás nyergére jobbra vesszük az irányt, a Kék-vonal jelzésen haladva.

Innen az út viszonylag egyenes, és mivel egy nagyobb fennsíkra érünk, egy darabig nem kell számítanunk nagy szintkülönbségekre sem.

Később érünk csak a kisebb dimbes-dombos területre, ahol elérjük a Szóló-kővet.

Ebből a magasságból már jól lehet látni a Szamosbazár szurdok medrét is.

Innen már lehet látni a távolban magasodó Vlegyásza-hegység csúcsait is.

 Az idő közben romlani kezd. Nagy felhőt sodor a szél fölénk, amiből az eső is eleredt.

Néha visszatekintünk és nézzük, hogy milyen csodás helyet hagytunk magunk mögött.

Sajnos a látási viszonyok is eléggé leromlottak mikor elértük a Síkhavast.

Az eső sajnos egyre jobban esett, és már az orrunkig sem láttunk, így úgy döntöttünk, hogy visszafordulunk.

Később kiderült, hogy a Tolvajos-kő előtt kb.100 méterrel sikerült visszafordulnunk, de az 5 méteres látási távolság miatt ezen nem bánkódtunk.

Visszafelé már úgy esett, mintha dézsából öntötték volna, de ez nem igazán zavart minket. Az eső megadta a hangulatát a tájnak. Ettől a tiszta esőtől a turistaúton kialakult kis patakok hangja bearanyozta a sétát.