Zakynthos – A beteljesült szerelem

Mint ha csak egy álom lett volna, hogy itt jártam, egy visszatérő álom. Azt mondják valóság volt, de nehezen hiszem. Mintha szerelmes lennék, amire csak akkor kapok viszonzást, ha ott járok. Úgy érzem, ez csak akkor teljesedhet be.

Ezen a helyen érezheti magán igazán szabadnak az ember. Elfelejtheti gondját, búját, ez itt egy földi paradicsom.

És ennyi szeretetet még nem igen viszonoztak nekem sehol máshol. Rengeteg meglepetése volt eddig a számomra. Meglepett a változatosan sziklás kavicsos partjaival, mint a Keri beach, vagy Porto Roxa. A homokos "Banana Beach" partjával is elkápráztatott. Megmutatta a legszebb öbleit, mint a híres Navaggio, vagy a Porto Vromi. Elővette a vadságát is az éjszakai élettel teli Laganasban és Tsiliviben, de ugyanakkor kedves nyugodtságát is Agios Sostisban, ahol a szállásunk volt.

Eddig két alkalommal koptattuk a partjait, de még így is rengeteg számunkra felfedezetlen része maradt, pedig komolyan mondom mindent elkövettünk, hogy ne így legyen.

Zakynthos

A Jón-tengeren, Görögország nyugati részén, a Peloponnészosz-félsziget partjaitól 16 km-re helyezkedik el.  Területe 407 Km2, míg a kerülete 150km körül van. Ezek a számok nem tűnnek soknak, de természeti kincsekben ez az egyik leggazdagabb vidék.

A sziget alapvetően 3 földrajzi részre osztható fel:

A délkeleti Vasilikos-félszigetre, amely a legnagyobb számban biztosítja a turisták szálláshelyeit, illetve közkedvelt homokos partjaival a fürdőhelyeit.

A központi síkságra, amely a sziget termékeny területe. Rengeteg olajfa és szőlő található itt.

És az az északi, nyugati rész hegyvidékre, amely vad és sziklás partjaival kápráztatja el a turistát.  

Történelem

A sziget a nevét Phrygia uralkodójának, Dardanus királynak a fiáról, Zakynthusról kapta. A sziget igen hosszú múltra tekint vissza, ugyanis már az ókorban is lakott volt.

Kr. e. 431-ben az addig független szigetet az athéniak foglalták el, és hozzá csatolták városállamukhoz. A peloponnészoszi háborút követően viszont Spárta kezei alá került addig, amíg V. Pihilippos makedón uralkodó el nem foglalta a szigetet.

Ám egy időre, a II. pun háború idején kénytelen volt átengedni a rómaiaknak Kr.e. 218-212-ig. Aztán Kr.e. 191-ben újból a rómaiak keze alá került a sziget, ami egészen a birodalom bukása környékig tartott.

Majd Kr.u. 474-ben vandálok dúlták fel, és sokan mások is magukénak akarták, mint pl. az arabok, vagy a gótok.

Végül a Bizánci Birodalom hatalma alá került, ami egészen a 12. századig tartott. Ezután a hódító frankok - akik inkább normannokból álltak - vették át az irányítást a terület fölött. Az ő hatalmuk a török megszállásáig, 1479-ig tartott.

A török megszállás után a Földközi-tenger egyik nagyhatalma, a velenceiek nem nyugodtak, és addig hadakoztak, míg 1489-ben meg nem szerezték az uralmat a sziget felett. A velenceiek 1500-ban spanyol támogatással Kefalóniát is meghódították.

Ebben az időben viszonylag sokat fejlődött a sziget. A velenceiek a térség mezőgazdasági adottságait is kihasználták, így a ma zöldellő olajfák nagy részét nekik köszönhetjük. Eközben felépítették Bohali lenyűgöző erődítményeit is.

Sok pompás templom is a velenceieknek köszönhető, amelyek egy részének még a belső terei is aranyozottak. Ez időben jöttek Zakynthosra azok a festők és szobrászok, akik 1669-ben a török által megszállt Krétáról menekültek. Az évszázadok során a szigetre érkező többféle nemzet alkotott egyfajta kevert művészeti, építészeti stílusegyveleget, amelyben ma is gyönyörködhetünk.

A sziget vezetői arisztokrata családokból kerültek ki, akik az önkényuralmi rendszereik miatt, nem váltották ki a nép körében szimpátiát, így erősödött a parasztok körében a saját kis nemzeti kötödésük.

A velencei időszak viszonylag békésen telt, amíg a franciák meg nem vetették a lábukat a szigeten 1797-ben. Ekkor ért véget a több, mint 300 éves velencei hatalom.

1798-ban viszont az orosz-török flotta kiűzte a franciákat. Majd az 1800-ban megkötött Konstantinápolyi egyezményben, egy török fennhatóság alatt álló autonóm köztársaságot hoztak létre, ami 1807-ben megszűnt. Ezután a tilsiti békeszerződés értelmében ismét francia kézre került.

1809-1863 között a britek foglalták el a szigetet. Az elnyomást a szigetlakók nehezen viselték főleg úgy, hogy 1828-32 között létrejött a független Görögország.

Az angol erők soha nem tudták megakadályozni a szigetlakók görög nemzethez való kötödésük erősödését. A szigeten a további lázadásoknak köszönhetően 1863-ban a London Protokoll hivatalosan is Görögország részévé nyilvánította a Jón-szigeteket, így Zakynthost is.

Sajnos a II. világháború nem kerülte el Zakynthost sem. Ugyan sikerült Mussolini seregeit visszaverni 1940-41-ben, de a tengelyhatalmak végül lerohanták Görögországot. Kezdetben olasz megszállás alatt voltak, de aztán az olaszok kapitulációját követően a német rezsim következett.

A világháború átvészelése után 1953-ban Zakynthost hatalmas földrengés érte, amikor a velencei épületetek többsége elpusztult. A sziget így elveszítette délolaszos hangulatát, de szerencsére a lakosság vidámsága és vendégszeretete a régi maradt. A Cameo-sziget - a köztudatban ”disco-sziget” néven ismert rész - is ekkor vált le az anyaszigetről.

De aztán egyfajta fénykor következett be a sziget életében, mikor 1982-ben megérkeztek az első turistacsoportok, és a növekvő turizmus a gazdaság fellendülését hozta magával.

Gazdaság

Zakynthos gazdaságát nagy részben a mezőgazdaság teszi ki. Elsősorban olívát termesztenek, de szőlőt és egyéb citrusféléket is.

Az állattenyésztése a bárányok és kecskék tartásán alapul, ugyanúgy, mint az többi görög szigeten. A halászatot már szerintem nem is kell említenem.

Rengeteg olyan helység található, ahol márványt bányásznak, illetve dolgoznak fel. Több kavicsbánya is van.

A turizmus a sziget keleti, illetve déli részére jellemző, ahol többnyire homokos tengerpartokat találunk, de ez csak a szállások tekintetében igaz. Ugyanis nincs a szigeten olyan négyzetkilométer, ahová ne akarna elmenni az ember és ne lenne ott valami érdekes. Ott van ugye a „Blue Caves” a sziget északi részérnél, vagy a délnyugatin a Navaggio öböl, lentebb Porto Vromi, még lentebb és nyugaton Kampi, délen a Keri barlang, és még sorolhatnám hosszadalmasan. Ezekről a későbbi cikksorozatomban részletesen szó lesz majd.

Érdemes a szigetem motort bérelni. Javaslom, senki ne kövesse el azt a hibát, hogy csak a közeli strandokat járja!

A városban járva méterről-méterre kecsegtetik a turistákat különböző utazási programokkal.

Csak néhány a teljesség igénye nélkül:

Teknős les, autó-, motor-, hajó-, és vízibringa kölcsönzés, hajókirándulások a szigetre mindenhová és körül rajta, részvétel tradícionális görög esten, búvárkodás, stb.

A települések tele vannak éttermekkel és tavernákkal, ahol finomakat ehetünk megfizethető áron.

Érkezés a szigetre

Az első élményem 2010-ből való. A Grand Tours utazási iroda által sikerült eljutnunk a szigetre. Mivel nagyon kedvező áron megvalósítható volt a családi utazás, így nem gondolkodtunk egyéni szervezésben.

A szállásunk Agios Sostisban volt, ami egy csendesnek mondható település.

A szállásunk elfoglalása után első utunk a tengerhez vezetett. Gyönyörű volt a part menti sétány. Még most is tisztán előttem van...

Ekkor még nem jött a szerelem első pillantásra, de később kiteljesedett. Szép volt a hely, bár egy kicsit szemetes, de valahogy a képzeleteimben egy ragyogóbb kép állt össze róla. Másnap azzal kezdtünk, hogy motort béreltünk.

Ez nagyon jó poént volt. Itt vagyunk egy idegen helyen, ami csak arra vár, hogy felfedezzük, alattunk a motor, amivel bárhova eljuthatunk. Ez nagyon tetszett.

Elindultunk a motorokkal csoportosan, de akkor még azt sem tudtuk, hogy merre tartottunk. Ahogy kiértünk Agios Sostisból, akkor éreztem meg a szerelmet. Akkor, amikor megláttam a hegységek sziluettjét, és a távolban előtűnő kék tengert, a vörös sziklás talajon nevelkedett olíva ültetvények végtelen sorát, és éreztem a fenyőfák jellegzetesen erős illatát. Nem volt kérdéses, szerelembe estem.

Még most is előttem van Agios Leon település táblája, ami az első jelentősebb mini város volt. Annyira mélyen belém égett.

Bármennyit is mentünk előre, nem tudtunk olyan helyre akadni, ahol ne esett volna le az állunk. A sziget nyugati peremén motoroztunk végig, és nem tudtunk annyit menni, hogy az elég legyen. Ha betértünk egy tavernához, fejenként 2,5 €-ból degeszre ettük magunkat, majd tovább indulva az egyik partszakaszról, strandról mentünk a másikra, ahol mindegyik valami más miatt volt érdekes és szép.

Egy hét eltöltése után a hazaindulás fájdalmas volt. Otthon néha úgy éreztem, mintha csak egy álom lett volna.

Aztán 6 évvel később megint sikerült kijutnunk 1 hétre. Még mindig volt és ezután is maradt általunk fel nem fedezett hely.

A hely iránt érzett szerelem csak még jobban erősödött bennem, annyira, hogy plusz egy hetet kint akartam még maradni, hogy gyalogszerrel körbejárjam a szigetet, és ott aludjak, ahol rám esteledik. Ez viszont nem jött össze akkor.

A következő cikksorozataimban a legérdekesebb helyekről fogok beszámolni, amit képekkel illusztrálva részletesen bemutatok.