Túlélni Szlovéniát - VI. nap - Körbe a Júliai-Alpokon
Danica kemping
Sikerült már kora reggel felkelnem, és a legjobb éjszakát magam mögött tudni a szlovéniai ittlétem alatt. Végre sikerült magam kipihenni is. Nagyon tetszett ez a hely. Ide még mindképpen vissza kell térnem majd.
Ajánlom mindenkinek ezt a helyet. Itt a weboldalán több infót is meg lehet tudni róla:
Itt volt az idő, hogy egy reggeli fürdőt vegyek a folyóban, ami a sátramtól mindössze néhány méternyire volt csak.
Ez a folyó a Savica forásvize. Előbb a Bohinji-tavat(Bohinjsko jezero) táplálja, aztán ered tovább a Sava(Száva) folyóba.
A nyakamba vettem hát a törölközőt, és nekiindultam. Jéghideg volt a vize, és nagy a sodrása. Ez így reggel hamarabb felébresztett, mint egy liter kávé.
Egészen különleges élmény volt ebben a folyóban egy ilyen reggeli fürdőt venni. Ilyen természetes kristálytiszta vízben, és egy ilyen szép környezetben ez ritka élmény.
A folyó felett egy kisebb gyalogos híd ível át.
Maradnék még szívem szerint ezen a helyen, de még van bőven mit megnézzek itt, a Júliai Alpokban. Úgyhogy miután összepakoltam, indultam is tovább a Bohinji-tóhoz.
Bohinji-tó (Bohinjsko jezero)
A tó a Triglavi Nemzeti Park területén található, mely Szlovénia legnagyobb természetes tava. A gleccser vájta Bohinj völgyben fekszik, az ország északnyugati részében, 526 méterrel a tengerszint felett.
A tó partján egy kecskebak szobra áll. A legenda szerint itt élt a híres Aranyszarv (Zlatorog) kecskebak, akinek vérétől gyógyító virág terem, szarva a völgy titkos kincses ládájának kulcsa, és ő a legjobb szlovén sör szimbóluma is.
A településről a legenda úgy tartja, hogy amikor Isten befejezte a világ megalkotását, rájött, hogy megfeledkezett egy kis embercsoportról, akik csendben várták Isten munkájának befejeztét. Isten, ezért hálául nekik ajándékozta a világ legszebb helyét, melyet az emberek Isten szláv nevéről (Boh), Bohinjnak neveztek el.
Mivel a tó csak néhány kilométerre volt a Danica kempingtől, így percek alatt meg is érkeztem. Letámasztottam a motort a tó mellett, és a tóra néző kis padra ültem, és percekig csak mozdulatlanul bámultam a tavat. Ennyire pihentetőnek kevés dolgot lehet érezni, mint ezt a látvány.
A tó partján lévő Keresztelő Szt. János (Sv. Janez) templomot egy híd köti össze Ribčev Lazzal, a tó központi településével.
Fáradt voltam és magányos. Elfogyóban volt már az energiám. Legszívesebben egész nap itt ültem volna ezen a padon. Nem is nagyon volt kedvem menni sehová. Több órát töltöttem el ezen a helyen. Szerettem volna itt leverni a sátrat, leteríteni egy pokrócot, és csak feküdni a napon. Aztán mikor sötétedik megnézni a naplementét, majd bebújni a sátorba aludni. Nem is tudom miért nem így tettem.
Innen nem tűnik mélynek és nagynak ez a tó, pedig 45 méteres a legnagyobb mélysége, 4,35 km hosszú, illetve 1,2 km széles. Összesen 3,18 km2-en terül el. De ezek nem olyan nagy számok, hogy ne lehetne kényelmesen körbesétálni, vagy biciklizni.
A tó környékén természetesen lehetőségünk van mindenféle vízi sportolást nyújtó szolgáltatást is igénybe venni, mint pl.: csónakázás, vagy vadvízi evezés.
A tó környéki hegységekben pedig számos turistaútvonal közül is választhatunk. Még siklóernyőzhetünk is, télen pedig síelhetünk.
Sajnos csak később tudtam meg én is, hogy a tónak a másik végében, Ukancban, van egy vízesés is. Közel 500 erdei lépcsőfokon felkapaszkodva lehet elérni a majdnem 70 méter magas Savica-vízesést, mely a Sava Bohinjka-folyó forrása.
Felvonóval feljuthatunk az 1535m magas Vogelre is, ahonnan remek kilátás nyílik a Júliai-Alpokra.
A gyönyörű látvány után is magányosnak éreztem magam, de talán csak azért, mert annyira szerettem volna ezt a látványt megosztani valakivel. Sok minden volt még a mai tervben, így lassan indulnom kellett, de nem mehettem el anélkül, hogy ne fürödtem volna egyet ebben a tóban. A vize nyáron átlagosan 22°C, ami nem mondhatni melegnek, de kellemesnek igen.
Rajtam kívül még két magyar lány is fürdött a tóban. Ők csinálták rólam ezt a képet.
Miután megszáradtam, még néztem, és csodáltam ezt a helyet egy pár percig. Elfáradtam már ettől a héttől. Minden nap sokat gyalogoltam, másztam, motoroztam, és szerettem volna már csak úgy feküdve pihengetni.
Aztán nehezen, de rávettem magam, hogy induljak a további célom felé, a Júliai Alpok északi részére, a Kranska Górához és a Száva forrásához.
Tovább a Júlia-Alpok északi részére
Bled felé haladtam, ismét azon az útvonalon, ahonnan tegnap a kempinghez érkeztem. Visszafelé is hasonlóan élvezetes volt ez az út. Annyira, hogy egy része után vissza is fordultam, hogy még egy kört csapjak azon a szakaszon. El tudtam volna itt motorozni úgy érzem akár több tank benzint is.
Bled-et elhagyva elértem a Száva(Sava) folyót, amelynek bármely részével, amivel eddig találkoztam kiemelkedően szép volt.
A Júliai-Alpok északi részéről már elég szépen rálehet látni a Triglav nemzeti park domináns hegységeire.
Innen már nem volt messze a Kranjska Gora sem.
Sajnos erről nem szereztem annyi élmény, és fotót, mint amit a hely megérdemelt volna, de már inkább csak motoroztam és élveztem az utazás pillanatait. Fáradt voltam, és nem akartam már mindenhová elnézni és felmászni.
Nem sokkal a Kranjska Gora után következett a Zelenci park, ahol a Száva forrása található. Ezt a helyet mindenképpen meg kellett néznem, akármilyen fáradt is voltam.
A Száva(Sava) forrás vidéke, a Zelenci park
A Kranjska Gora természetvédelmi övezetéhez tartozó terület, ami Szlovénia északnyugati csücskében található. Itt tör a felszínre a Száva forrásvize is. A Zelenci park tulajdonképpen egy mocsárvidék, kisebb tavakkal. Megközelítése a Rateče 203-es út melletti parkolóból, a szlovén-olasz határ és a Kranjska Gora között. Nem dugják az orrunk elé nagyon nyilvánosan, hogy pontosan hol is van ez. Figyelni kell az útmenti zöld parkos területet, ott kiszúrni a parkolót, aztán onnan már egy kis kellemes erdei ösvény vezet minket erre a helyre.
Ennek a tónak a fenekén lévő kis lukjaiból gejzírként tör a felszínre a Száva forrás vize, létrehozva ezáltal ezt a mocsárvidéket, és ezeket a kicsi kristálytiszta tavakat. Mivel ezt elég látványosan teszi, így az ide látogató tekintetét igen hosszú ideig magához vonzza, mint érdekes jelenség.
Valójában az itt előtörő víz nem más, mint a Nadiža hegyi patak vize, ami a Kranjska Gora hegységből tör elő egy 10 méteres vízesés formájában. Ez a kis patak 300 métert tesz meg a föld felett, aztán eltűnik a föld alá a Rateče közelében lévő kavicsos Ledine-medencében, és majd csak itt tör elő Zelenciben, létrehozva ezeket a kicsi, 2 méter mélységű tavacskákat.
Egy kis kilátó is volt ide építve, ahonnan jól belehetett látni ezt a mocsárvidéket.
Tovább Bovecba az olasz határon át.
Indultam is tovább, át az olasz határon, és majd csak később vissza Bovecba.
Ez az út maga a mennyország volt. Szavakkal le sem tudom írni. Találkoztam festménybe illő tóval, útmenti patakokkal, folyókkal, monumentális hegyekkel, és persze a rajtuk lévő szerpentines utakkal.
Ezeken a hegyeken átívelő hosszú utakon valami időhurokba kerültem, ahol csak egy pillanatnak tűnt az, hogy elérkezzem az olasz Lago de Predil-tóhoz.
A Lago de Predil-tó
Ha mindenhol annyit maradtam volna, mint amennyit szerettem volna,- többek között itt is - még mindig úton lennék. De a mai napig bánom, hogy nem maradtam legalább annyit itt, hogy fürödjek egyet ebben a paradicsomban.
Folytattam tehát az utam tovább Bovecba, ahol még mindig nem tudott a csodálatos természet kifogyni a repertoárjából.
Majd rátértem erre a hídra is, ahol meglepetésszerűen tárult elém ez a kb. 60 méteres vízesés, ami a Mangrtski-patak vize.
Ide mindenféleképpen vissza kell még, hogy jöjjek egy pár napot túrázni.
Aztán az úton továbbhaladva feltűntek a Jalovec-csúcsot határoló sziklák sziluettjei is.
Aztán beértem Log pod Mangartom településébe, ahonnan már tisztán látszott a Jalovec-csúcsa.
A Jalovec-csúcs
A következő megállóm már Bovec volt, ahol egy étteremnél álltam meg lepihenni kicsit. Annak ellenére, hogy ezen a településen is el lehetne tölteni legalább egy hetet, én elhatároztam, hogy tovább veszem az utam az olasz Triesztbe. Olyan jól esett a motorozás, hogy nem akartam még itt megállni.
Már délután felé járhatott az idő, és tudtam, hogy már csak sötétedésre fogok odaérni. Nem akartam még a sátorhely kereséssel bajlódni, a véletlenre bízván magam, így a booking.com-on foglaltam egy olasz, olcsó szállást, valahol a belvárosban egy panelban.
Innentől kezdve egy hosszú, de megterhelőnek egyáltalán nem mondható motorozás vette kezdetét. Annyira élveztem a motorozást ezeken az utakon, hogy innentől kezdve csak egyetlen egy fotóra álltam meg, egy az Isonzó-folyó mentén található zsilipnél.
Ez gyönyörű szép volt, és még megannyi szép helyekkel találkoztam útközben, de már nem akartam megállni fotózni. Inkább csak magamnak akartam kedvezni, és csak élvezni a további utat. Szlovénia északi részén, ahol még nem is olyan rég jártam, elég hűvös volt az idő. Kicsit fáztam is, de ahogy egyre jobban közelítettem az olasz tenger felé, úgy éreztem a bőrőmön az éghajlat, és a klíma kellemes változását. Ezt egy autóban nem tapasztalhattam volna meg. Olaszországba érve már rendesen melegem volt.
Trieszt
Sötétedésre sikerült is beérnem Trisztbe, ahol a tengerparton sikerült még egy képet is készítenem magamról, és a motoromról háttérben a tengerrel.
A városról:
1382-től 1867-ig a Habsburg Birodalom, majd 1918-ig az Osztrák–Magyar Monarchia része volt. Annyira népszerű volt a város, hogy maga Napóleon is háromszor szállta meg (1797, 1805-07, 1809-13), de mindig visszakerült az osztrák kézre.
Itt határozták meg az Adria feletti magasságot, mint a korábbi hazai magasságmérés alapját is. A város a Saint-germaini békeszerződéssel került 1918-ban Olaszországhoz. 1945-ben Jugoszlávia a vegyes lakosságú környékével együtt a magáénak követelte, így lett a hidegháború egyik konfliktuspontja, majd 1954-től ismét Olaszország része. Határ menti fekvése, és a vonzáskörzetétől való elzártsága, Szlovénia 2004-es európai uniós csatlakozásával kezdett jelentősen oldódni, majd a 2007-es schengeni egyezményhez való csatlakozásukat követően korlátozásként meg is szűnt. A 21. század ismét a kultúrák, az etnikai csoportok, és vallások sokszínűségéről szól, Trieszt gazdag történelmével elegyítve.
A városnak igen gazdag történelme és kulturális öröksége van. Érdemes a kirándulónak tehát a történelmébe kicsit jobban beleásnia magát, és a híres látványosságaiból párat meglátogatnia, mint pl.: a Városházát, a Palazzo del Governo-t, a Miramare kastélyt, vagy a San Giusto Erődöt, ami 160 évig épült (1470–1630).
Megtaláltam a szálláshelyem, majd lecuccoltam a motorról és bejelentkeztem. Egy kedves idős hölgy volt a tulaj. Nem én voltam az egyetlen vendég. Egy Iráni lány is volt ott, mint állandó bérlő, aki a közelben tanult.
A szobám ablaka alatt egy kis olasz kocsma volt, ahol az emberek egészen éjjel 1 óráig olyan "olaszosan", fennhangon beszélgettek egymással. Fáradt voltam már, így ennek ellenére sikerült álomba szenderülnöm.