Európa egyik legszebb hegyi útja – Sa Calobra.

Európa egyik legszebb szerpentines útja – Sa Calobra.

Sa Coma-nak indultunk, ahol a város legkeletibb parkolójában hagytuk az utónkat, és még a sötétben, a zseblámpa fényei mellett indultunk neki a sziget keleti nyúlványának. Egy 30 perces út vezettet el minket a part menti szirtig, ami alatt a szikláknak csapódó hullámok hangjait hallgathattuk. A szirt vége igen izgalmas, hiszen az üreges, hasadékokkal szabdalt sziklákon, igen veszélyes a menet. Közel a tengerhez, pedig a több méteres szakadékok intik óvatosságra az embert.

A közelben van egy beton emelvény is, ami kiváló a naplemente megcsodálására.

Távolabb a parttól találjuk a Punta de n’Amer várat, amely mellett egy Bár is található.

Ide kiülve, és egy koktélt iszogatva azt hiszem, nem is nagyon létezik alkalmasabb hely a napfelkelte megcsodálására.

Miután kigyönyörködtük magunkat, elindultunk a vissza az autóhoz.

Aztán pedig a sziget nyugati része felé vettük az irányt, a Serra de Tramuntana-hegységbe, ahol félúton Muró városát is megnéztük.  A Város ezernyi látnivalói mellett itt van a Sant Joan Baptista templomot is.

Serra de Tramuntana - hegység

Muró után a sziget legnagyobb hegyláncába vezetett az utunk, a Serre de Tramuntana-ba. Itt ezernyi turistalátványosságot tűzhet ki az ember a céljáúl.

A Hegység szerpentines utjai lehetőséget adnak a bringásoknak, és motorosoknak is egyaránt, hogy jól kiélvezzék a szűk kanyarjait, és meredek emelkedőit, egy olyan panoráma mellett, amelyet Európa top 10-es ranglistáján tartanak számon.

A hegység a turista lehetőségek garmadát adja, aminek a leghíresebbjei pl.: a Massanella csúcs (1364m), vagy a Torrent de Pareis szurdok, és sorolhatnám még sokáig. A Torrent de Pareis szurdok messzeségére kinézhetünk egy út menti kilátópontról is, ahol egyébként a szurdokba vezető turistaút is indul.

De ezenkívül számos kilátópontot találunk még, amelyek a sziget különböző részeire adnak kitekintést. Az út tényleg lélegzetelállító, ahol rengeteg bringással találkozni. Valószínű mi, autósok voltunk az egyetlen zavaró tényezői ezeknek a hegyet megmászni készülő embereknek.

A hegységben elérkezünk arra az elágazásra, amely egyrészt Európa egyik legszebb szerpentines útja, Sa Calobra felé visz, másrész pedig a hegységben található víztározókhoz. Található itt egy szép magas viadukt is, amely tulajdonképpen egy Aquaduct, hiszen valamikor vizet szállítottak benne.

Gorg Blau víztározó

Először a víztárók felé kanyarodunk, ahol elsőnek egy alagút után a Gorg Blau tavat kapjuk el.

Cúber-tó

Aztán pedig elérkezünk a Cúber-tóhoz, amely maga volt a paradicsom. A tó gyönyörű szép vízéhez, és kavicsos partjához, egy jól kiépített turistaúton lehet kisétálni, amely nem több 20 percnél.

Letudtunk sétálni egészen a víztározó gátjáig is.

Innen jó kilátásunk van a sziget legmagasabb csúcsára is, a Major csúcsra(1445m), amelynek a tetején egy katonai bázis van, ami éppen ezért ez nem megközelíthető.

Olyan szép volt mindez, hogy alig akartuk itt hagyni.

Európa legszebb hegyi útja – Sa Calobra

Elindultunk vissza az elágazáshoz, hogy immáron Sa Calobra felé vegyük az irányt. Valóban nem tévedtek útleírások, tényleg csodálatos az út.

Ezen az úton legalább kétszer kell végigmenni. Először megállni minden érdekes pontnál, kilátónál, másodszor pedig csak végighajtani rajta, és élvezni a meredek hajtűkanyarokat, az előbukkanó szűk szorosokat.

Ez az út a maga 12km hosszával, az elágazástól - Amely ugye a tavakhoz is lekanyarodik.- Sa Calobra-nal ér véget. Innen már csak bringával, motorral, vagy gyalogszerrel lehet lesétálni a partra. Az autót, itt a nagy parkolóban kell hagynunk, a séta pedig nem több 15 perctől.

Mindenképp érdemes lesétálni, hiszen az út vége egy hatalmas öbölnél ér véget, ami a Torrent de Pareis szoros turistaútjának a vége, ahol egy kellemes fürdőt is vehetünk. Út közben számos éteremmel is találkozni, de ami még tovább díszíti a napunkat, az a kilátás, és hogy az öbölhöz, a szoros végéhez vezető út egy alagúton keresztül vezet.

Ahogy kiérünk az alagútból az állunk leesik a szoros hatalmas szájának a látványától.

Egy hatalmas tér van előttünk, amiben a szorosból kilépő folyó kanyargózik.

Az izgalmat és a kalandot tovább növeli, hogy az öböl partjára, a szoros jéghideg folyóján át vezet az utunk.

A víz mellkasig ér, de miután átjutunk rajta, a tenger hullámzó vize kellemes melegnek érződik ezután. Mi sem esik kellemesebben, mint egy ilyen élménygazdag nap után megfürödnünk a tengerben, ilyen panoráma mellett.

A nap lemenőben van, így mi is lassan indulunk vissza felé. Átverekedjük megunkat a hideg folyón, miközben a szoros látványában gyönyörködünk. 

Távolabb nézve látjuk, ahogy a szoros falai összeszűkülnek.

Visszaérve a parkolóba, Sóller felé vesszük az irány. 

Sóller

Kiérünk az elágazáshoz, ahol a tavak felé fordulva Sóllerbe indulunk. Kb. egy fél óra alatt, átérve a hegyi hágón, lassan meg is érkezünk a sziget ezen öblébe.

Itt aztán bőven van látni való, de mivel már a nap lement, csak az öböl menti sétány éjszakai fényeit, illetve a híres fából készült villamost tudtuk megnézni, ami menetrendszerűen jár Palma és Sóller között.