A szurdok, ahová csak kevesen mernek bemenni

Prassano kanyon

Krétán rengeteg mély, és szűk szoros húzódik, aminek a nagy része rengeteg izgalmat és egyben veszélyt rejt az ember számára. Egyrészt azért, mert az időszakosan itt folyó sebes víz folyamatosan alakítja a turistautat, így nem tudni mit rejt a számunkra, másrészt pedig a magasból aláhulló kövek igen veszélyesek. 

A Prassanó kanyon sziklái felett egy rossz minőségű szekérút is húzódik, ahonnan fentről is megcsodálhatjuk a kanyon bizonyos részeit. A szekérút mellett néhol egy kerítés is húzódik, ez védi ugyanis az idelátogatót a mély szakadéktól.

A kanyont az északi oldalról a legérdemesebb megközelíteni. Mi is innen indultunk el.

A kanyon kezdete egy elég egyszerű terepen indul, a szorosból kivezető folyómederben. Útunk során előfordulhat az is, hogy pl. félúton egy sziklatorlasz miatt, nem tudunk tovább haladni, és vissza kell fordulni. Ezzel számolni kell, ha valaki itt akar túrázni.

Közel 1 km megtétele után a minket szegélyező sziklák hirtelen magasodni kezdenek, ahol már a nap is csak egy bizonyos szögben állva süt be.

Csakhamar beérünk a szoros szűk sziklái közé, ahol a falaknak már inkább negatív dőlésszöge van.

A sziklafal elszíneződéseiből és kopásiból látni véljük, hogy milyen magasan mossa olykor víz ezeket a robosztus falakat. Egy kicsit félelmetes is, hiszen azt látjuk, hogy néhol olyan magas ez a sáv, mint mi magunk.

Most ugyan száraz a szoros, de a hegység nagy vízgyűjtő területéről hóolvadáskor, és esőzéskor rengeteg víz tud itt összpontosulni.

A szorosba olykor betör a szél, aminek néha olyan hangja van, mint ha most akarna előtörni valamelyik kanyarból a vízzuhatag.

Emellett föntről a néha aláhulló kődarabok csattanását hallani.

A kanyon egyébként meglehetősen színes, sok helyen zöld fák tarkítják. Néhol a szoros meredek faliban lehet gyönyörködni, olykor pedig a távolban magasodó hegyekben. 

Néha ember méretű sziklákon kell keresztülmászni, hogy továbbhaladjunk.

A kanyonban több kecskének a tetemét is találni, amik valószínűleg föntről eshettek bele a szakadékba. A sziklák fölött ragadozó madarak köröznek folyamatosan. Az egyik sziklatömb alatt egy hatalmas ragadozó madár bújt meg, amit már csak akkor vettünk észre, mikor közel értünk hozzá. Eléggé meg is ijedtünk. A madár meglehetősen össze volt már kuporodva, és valószínű már az utolsó óráira vonult el erre helyre. Gyorsan tovább is álltunk.

Aztán a szorosban elérkeztünk egy átjuthatatlan részhez, ugyais ember méretű sziklák állták az utunkat. 

Innen már nehezen, de csak én tudtam tovább menni, hisz a nagy sziklák megmászása nagy bátorságot és erőnlétet igényelt. Úgy döntöttem, hogy 10 percig még haladok előre, aztán visszafordulok, hogy ne hagyjam magára sokáig Anitát.

A nehéz szakasz után a terep kitisztult, ahonnan már szinte futva tudtam haladni. A szorost szegélyező sziklák egyre alacsonyabbak lettek, ahonnan már tudtam, hogy lassan kiérek a kanyonból. Így is volt.

Kiértem a szorosból. Ugyan az út vége egy kerítéssel le van zárva, de ha tovább akar menni itt az ember, akkor nemsokba kerül ezen átjutni, vagy megkerülni. 

Azonnal indultam is vissza, hogy hamar visszaérjek Anitához.

Visszaértem, és már várt. Innen már együtt indultunk vissza a kiindulási pontunkra.

Nagyon érdekes volt a kanyon, de egyben nagyon veszélyes és tanulságos is. Rajtunk kívül nem is láttunk mást ezen az útvonalon. Amit tudok javasolni ide az a kötél, és a sisak megléte. Ezek nélkül ne induljon el senki.