Mátrai geocsodák nyomában – II.rész

Országunk nem büszkélkedhet számtalan 2000 méter feletti csúcsokkal, ezért sokan lebecsülik, és gondolják – teljesen rosszul -, hogy itt ugyan nincs semmi látnivaló. Az országunkban található látványosságok többsége valóban nem hívja fel magára a figyelmet, de sokuk olyan különleges, amely nem csak Európa szinten, de még világviszonylatban is ritkaságnak számít.

Fehérkő-bánya

A Mátra, és a Cserhát között található a Csevice völgye, ahol Tar települése is helyet kapott, ahová a mi utunk is vezetett. Az első célpontunk az érdekes Fehérkő-bánya, amely nem más, mint egy dácit-tufa képződmény.

Ez a dácit-hegy az aligocén korszakban keletkezet, a Kárpát-medence kialakulásának az idején 15-20 millió évvel ezelőtt.

A vulkán kitörésének az első fázisában a törmelékek robbannak a felszínre, természetesen a gőzök, gázok kiszabadulása után, és majd csak ezután tör a felszínre a tufa, jelen esetben a dácit-tufa.

Ez a tufa többnyire szürkés-fehér, zöldes-szürke, helyenként lila színben van jelen. Jó hőszigetelő képessége van, használták az építkezésben és az utak építésekor km-kőként. A kőzet jól faragható, és vágható, amelyet rétegesen szabdaltak le a hegyről, aminek a nyomait ma is megtaláljuk a merőleges falakon.

Csevice források

A vulkáni utóműködéseknek köszönhető, hogy ezek a magas ásványiagyag tartalommal bíró vizek a föld felszínére kerültek. Mindjárt a kőbányával szemben találjuk az Alsó-Csevice forrását, amit a kiépítettlensége miatt alig lehet megtalálni, és sem is biztos, hogy inni lehet belőle.

Feljebb, a kőbányától 1km-re, egy jól járható szekérút mellett vezet a   jelzésű út, amely elvisz a Felső-Csevice forrásáshoz, amiből már nyugodt szívvel ihatunk. Egy nagy tájékoztató tábla is jelöli a helyét, hiszen ha valaki a szekérútról érkezik, az nem biztos, hogy észreveszi.

Ez már sokkal jobban ki van építve, és ha úgy látjuk, hogy csak csordogál belőle a víz, akkor ne ijedjünk meg, hiszen egy fáággal le van dugaszolva a forrás, hogy feleslegesen ne áztassa a kis aknát.

A Csevice szó egy Szláv eredetű, melynek jelentése savanyú. Nemhiába, hiszen valóban savanykás az íze, de mindamellett még szénsavas is.

A szénsavassága köszönhető azoknak a gázoknak, amik a mélyben szabadulnak fel. Ugyanis a föld mélyében található ásványok a nagy hőmérséklet hatására lebomlanak, az így felszabadult széndioxid pedig telíti a forrás vizét.

Ezeket az ásványvizeket Erdélyben Borvíznek hívják. Senki se hagyja otthon az vizesflakonját, ugyanis ebből a vízből mindenkinek vinnie kell haza, hiszen valóban finom, és nincs az a kénes utóíze, mint sok egyéb forrásnak.