Zakynthos - A Vasilikos félsziget, ahol a teknősök birodalma kezdődik.

Zakynthos-i Tengeri Nemzeti Park

Fontos megemlíteni, hogy a helyi környezetvédők 1999-ben hozták létre a Zakynthos-i Tengeri Nemzeti Park-ot, az egyre csak növekvő turisztikai fejlődések természetre gyakorlott nyomása érdekében.

Az övezet a sziget délnyugati nyúlványától, Marathina-tól a Vasilikos félsziget déli csücskéig, a Gerakas fokig tart, ami belefoglalja a Laganas öblöt is. Tehát az egész déli része a szigetnek. Illetve még Strofades szigete, ami 80 km-re található Zakynthos -tól.

Ez a szövetség főként a sziget jelképeként ismert Álcserepesteknősöket (Caretta-caretta) védi. Ugyanis a déli partokra járnak az éj leple alatt letenni a tojásaikat és elásni azt. Ezeknek a helyüket kis apró fakeretek védik

Vasilikos Félsziget

A félsziget nyúlványa a Kalamaki Beach és Argassi város vonalától kezdődik. Zakynthostól mindössze csak néhány kilométert kell megtennünk Argassin keresztül, hogy elérjük. 

Ha tehetjük, mindenkép menjünk el sziget legalsó csücskéig, mert már csak maga az út is valami csodás, az itt fellelhető helyek pedig lenyűgözőek.

Sok írás említi, hogy a legszebb hely a szigeten. Noha valóban csodás, de a többi helyre is jellemző különlegesség miatt, nem akarom így kiemelni.

Argassi, ahol belépünk a félsziget nyúlványába, valamikor népszerű turista paradicsom volt, aztán valamiért visszaesett a népszerűsége. Talán túlságosan is túlzsúfolták?

Tovább haladva délnek már szerencsére nem ez a helyzet. Nagyon sok szálloda és strand található itt. Erre a vidékre a homokos strand a jellemző.

Ahová úgy éreztük, hogy érdemes betérni valamelyik strandra, oda betértünk. Délnek haladva ez volt a Porto Zorro és a mellette lévő Porto Azzuro Beach

Porto Zorro beach

Porto Azzuro Beach

Ezek inkább egy burzsujbab helynek tűntek, így nem is maradtunk sokáig.

Banana Beach

Délebbre találjuk a legnagyobb és legnépszerűbb homokos tengerpartot itt a félszigeten, a Banana Beach-et. Már a bejárata is sok jóval kecsegtet minket.

Ahogy belépünk, és meglátjuk a strandot, olyan érzésünk van, mintha a Miami Beach- en lennénk csak egy letisztult formában.

A sekély vize a kisgyerekes családoknak is tökéletes. Kis apró lagúnák is vannak a parthoz közel.

Ez volt az a hely, ahol a családnak leesett az álla. Annyira kellemes volt ez hely, hogy legszívesebben maradtunk volna még vagy két napot.

Ezzel a parttal nem lehetett betelni. Bementünk a tengerbe fürödtünk, aztán napoztunk, majd újra bementünk, és ezt számtalanszor megismételtük. A kristálytiszta vize, és a bambuszból, illetve pálmából készült napernyői igencsak egzotikussá teszik a partot.

Ahogy a száraz partot a tenger vize áztatja, és ahogy a tenger kék vize a horizonton összeér az éggel, az leírhatattlan látvány.

Természetesen a hangulatról még a gondoskodik a háttérben megbúvó snack bár és a zene is.

Tovább délnek találjuk a St. Nicholas Beach-et, ami népszerű Vizi sport központja a félszigetnek.

Gerakas Beach és a Caretta-caretta

A félsziget déli csücskében találjuk a Gerakas Beach-et.  Ez a hely Zakynthos jelképének az Álcserepesteknősnek(Caretta-caretta) a törzshelye. Így ez a rész is a Zakynthos-i Tengeri Nemzeti Park oltalma alatt álló terület.

A Strand bejárata előtt egy igen részletes kiállítás is szemlélteti a teknősök életmódját a védelmük érdekében. 

Ahogy leérünk a partra és meglátjuk a panorámát, abban a pillanatban azt gondoljuk, hogy ez a sziget legszebb része.  A vicces, hogy még sok más hellyel is így gondoljuk itt Zakynthos-on.

És akkor a Gerakas Beach

A látvány lenyűgöző, de em biztos, hogy jót tesz így közvetlenül a teknősök tojásrakó helye mellett strandolni. Bár ugye a teknősők az éj leple alatt rakják a tojásaikat, de a kikelésük bármikor megtörténhet, így aki itt jár fokozottan vigyázzon. 

Innen jól látszik a Kalonisi sziget is, távolabb kicsit halványan pedig a Marathonisi sziget és Zakynthos túlsó déli csúcske, Keri is.

Ettől tovább már nem tudunk mennni. 

Daphne beach

Ezek után visszatértünk a főútra, majd északra tartva Vasilikos települése után nem sokkal letértünk a Daphne beach-felé.

Ez az út meglehetősen vadregényes. Száraz és poros hegyi dombokon kell átvágni egy nem túl jó minőségű makadám úton. De már maga csak a látvány is megéri. Innen jobb panorámában tündökölt a Kalonisi sziget is.

Az út vége felé találunk egy vicces táblát, amelyre az volt írva, hogy melyik a rövidebb út. Erre valaki mellékelt egy rövid hozzászólást is: „Short is always the longest ” miszerint a rövidebb mindig a leghosszabb út. Ez így tényleg vicces volt, de valahol igaz.

Miután megnéztük a partot, és talán fürödtünk is egyet, elindultunk vissza a szállásunkra, befejezve ezzel a Vasilikos félsziget túránkat.

A következő nap nem megyünk nagyon távol a szállástól, így Agios Sostis-t és a Laganasi öblöt fogom bemutatni.