Túlélni Szlovéniát - V. nap - Út a csodák vidékére I.

Kora reggel, és fájó torokkal ébredtem. A leheletem tisztán látszott a levegőben. A magány, ami az este rámtört, ma reggelre már feledésbe merült, így egy új nap kezdetén.  

Nem mondhatni, hogy jól aludtam, de viszonylag hamar elment az éjjel. Összepakoltam a cuccaimat, majd átgázoltam a folyón a motorhoz, és felpakoltam rá. Ezúttal sem sikerült ez kevesebb idő alatt, mint egy óra.

Nagyon jó kedvem volt, hiszen a mai nappal egy újabb nagyobb utazás vette kezdetét a Júlia-Alpok felé. Az ilyen utazások a legjobbak, hiszen sok szépet, és érdekességet lát az ember az út során, amellett, hogy egy jót motorozik ezeken a szerpentines hegyi utakon, amit néha patakok követnek vagy éppen kereszteznek.

Nemsokkal azután, hogy elindultam, találtam egy útmenti pihenőhelyet, ahol megálltam reggelizni. 

Egy éles, szerpentines kanyarban volt ez a pihenő, ahol rengeteg motorost láttam bedönteni a motorját miközben ettem. Azt hiszem ettől alkalmasabb helyet a reggelizésre nem is találhattam volna.  

A jó étvággyal elfogyasztott reggeli után boldogan, és izgatottan indultam tovább, hogy én is élvezzem ennek az útnak az élményét. Sok bringással is találkoztam, akik szintén intéssel köszöntöttek, mint ahogy a motorosok is egymást. 

Hosszú út várt még rám ilyen szép hegységek között, mint ez. Így bőven kijutott az örömből.

Az utam, az elején átvágott Ausztria legdélibb csücskén is, ahol található a híres        Murijev Vrelec gyógyító ásvány forrás is. Ezt a vidéket a "több ezer rugó völgyének" is nevezik, hiszen sok olyan forrás van itt, amelyek különböző arányban, oldott ásványi anyagokat tartalmaznak szén-dioxiddal dúsítva. Nagy jelentőséget tulajdonítanak ennek a forrásnak. Megközelítése, Bad Vellach mellett, a Zgornje Jezersko felé vezető 82-es út felől. A bejárata az út mellett van, és kb.100 métert kell besétálni a sűrű erdőbe. Az út mentén kis táblák is jelzik.

Jezersko 

A következő megállóhelyem a Jezersko vidék volt, és ott pedig a Planšarsko-tó.

Néhány kilométer megtétele után meg is érkeztem a Jezersko település határához is. Az utam a Grintovec hegység mellett haladt el, ami a Kamnik-Savinja Alpok legnagyobb csúcsa. Innen remek rálátás nyílt rá.

A település a nevét a nagy kiterjedésű jeges taváról kapta, amely 1348-ban kezdett lecsapódni. A település már a 8. századtól fontos kereskedelmi útvonal részét képezte.

A terület a 19. században a Habsburg monarchia fontos turista paradicsomává vált. A túrázók és a hegymászók közkedvére épült egy kis kunyhó is a Češka koča hegységen. Hogy ezt a vonalat tovább erősítsék, épült még egy üdülő is. A hegységeken több turista útvonal is található. Az erősebb túrázók "via ferrátával" is próbálkozhatnak. Lehetőségünk van betekinteni a több mint 500 éves múltú település kultúrájába, amit a mai napig igyekeznek a turisták kedvéért fenntartani fatetős házakkal, autentikus farmokkal, templomok freskóival és múzeumokkal egyaránt.

A település történetét a különböző nyári programok keretein belül is a tudtunkra adják. Augusztusban minden második Vasárnap gyakorlatilag a nyár csúcspontját jelentik a rendezvények szempontjából. Lehetőségünk van betekinteni az itt tenyészett juh tartásának körülményeibe, és a vele kapcsolatos tevékenységekbe, mint például a gyapjú feldolgozása.

A település gazdag gasztronómiájáról pedig oldalakat lehetne teleírni.

Ahogy egyre bentebb, és bentebb mentem, úgy találkoztam egyre nagyobb természet alkotta csodákkal. 

Azt hiszem ezekhez a képekhez nem kell hozzáfűzést írnom. És ezeken az utakon én motoroztam. Ha ránézek a képekre, azt gondolom, mintha ha csak álmodtam volna. 

Közben megérkeztem a tóhoz is, de még mielőtt megálltam volna, tovább mentem egy kis úton a nagy hegységek felé, ahol a Grintovec is van, hogy közelebbről is láthassam őket. 

Először a Jezernica-patakot kaptam lencsevégre. 

Legszívesebben mentem volna még tovább a hegységek felé vezető úton, de tartottam magam a tervhez, így visszamotoroztam a Planšarsko jezero tóhoz.

Planšarsko jezero

A Gostišče ob Planšarskem Jezeru étteremben kértem egy kávét, amivel ameddig lehetett elhúztam az időt, hogy minél tovább tudjak gyönyörködni ebben a panorámában. Csupán néhány 10 kilométert jöttem még csak, de már temérdeknyi kinccsel találkoztam. Lassan a kávém is elfogyott, és indulnom kellett tovább, de ezt a helyet örökre a szívembe zártam. 

Keresztülmenten Zgornje Jezerskon, és Spodnj Jezerskon is, ahol egy jó ideig a          Kokra-patak útját követtem. Gyönyörűen sütött a nap, egyszerűen ragyogott. Ennek az útnak minden másodperce ajándék volt.

A Kokra-patak  egészen Hrib településéig vezetett, ahol letértem jobbra a Jezero Črnava tóhoz.

Jezero Črnava 

Itt csak egy pillanatra álltam meg, így hamar vissza is tértem a 210-es útra, és már útban is voltam Bled felé, ami innen még kb. 40 km-re volt. Ezt már egy seggel végégi últem. Mikor feltűnt a Száva folyó a láthatáron akkor már tudtam, hogy nem vagyok messze. Ezt a részt viszont már a cikkem következő részében folytatom. 

Mésés volt eddig ez a nap, és a folytatásban sem alakult máslént. Sok érdekes, és szép helyet sikerült felfedeznem.