A hely ahol a legtöbb ember nem látja a fától az erdőt.

Van egy különleges része Magyarországnak, egy hely ahonnan én is származom. Ez a hely nem kecsegtet hatalmas hegycsúcsokkal és szurdokokkal, és talán épp ezért is nézünk el mellette.

  Ez a hely a Nyírség. Mikor járom ezt a vidéket mindig eszembe jut a szólás miszerint: „nem látja a fától az erdőt”, ami erre a vidékre különösen igaz, hiszen az emberek többsége csak átgázol rajta valamelyik főúton haladva, és észre sem veszi a valódi kincsét. Fejében a Nyírség a vidéki településeket összekötő úthálózatokból áll, keveset mondó helységekkel. Pedig koránt sem így van. Mesébe illő tavakkal, színes erdőkkel, és nádasokkal, vadon élő állatokkal, és legelő jószággal találkozhat az ember.

Földrajzilag Hajdu-Bihar, és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéhez köthető, melynek területe 4590 négyzetkilométer, és a tengerszint feletti magassága pedig: 96-183m. A hordalékkúpsíkság felszínét többnyire löszös talaj képezi. Jellemző felszínformák a szélbarázdák és a maradékgerincek, a garmadák, a hosszanti és a parabolabuckák. Ősi növényzetet örző egységek. A középtáj 121 településből ál 

Ha fölébe emelkedünk, láthatjuk milyen hatalmas, és ameddig a szem ellát, csak erdőket talál, ahol a települések olyan piciknek tűnnek, mintha nem is lennének.

Nem véletlen tehát az sem, hogy hazánk második legnagyobb túra útvonala az Alföldi kéktúra, a maga 849 kilométerével kiterjedt a Nyírségre is, amely mára már színvonalas turista jelölésekkel, pihenőhelyekkel, kilátókkal ellátott hely lett, egy kisebb beruházásnak köszönhetően.

Via: Magyar Természetjáró Szövetség.

Az Alföldi kéktúra egyik kiemelt szakasza, tulajdonképpen a Nyírség, a Vekeri-tótól egészen Nyírbátorig ered. Nem számíthatunk nagy szintemelkedésekre, de talán pont ez teszi különlegessé ezt a helyet, ahol kellemesen sétálva, élvezve a tiszta levegőt, jót tudunk társalogni barátainkkal, vagy csak élvezni ezt a gyönyörű tájat.

Mi a Fancsika tótól indultunk a Bodzás-tó felé, ugyebár motorral, de így is szívmelengető volt. Megpillantva a Bodzás-tó nádasát, úgy éreztem mintha a Tüskevár főszereplője lennék, vagy csak egyszereűen magam mögött hagyva mindent újra gyerek.

Hatalmasra nőt nádas több ezer négyzetméteren.  Vajon mennyi állatnak az ez otthont…? Talán egy őz fog kiugrani, vagy egy fácán felrepülni…? Mennyire elszoktunk ettől a kalandtól!

Akár egy egész napot is el lehetne itt eltölteni olyan nyugodt ez a hely, pedig mennyire egyszerű idejutni. Vajon miért nem gondolkodunk el ezen többen és többször?!

Továbbhaladva az úton továbbra sem tágít a természet vonzó ereje. Méretes fenyőfáival vezeti az utat Haláp felé.

Bámulatos, ahogy a fenyőfák ilyen választékos színben szegélyezik az utat.

A Fráter-Tanya, és a Halápi-víztározó mellett haladtunk el, de sajnos nem tértünk be. -Legközelebb nem hagyjuk ki. A 48-as főúton kötünk ki, majd Vámospércs irányába elérjük a Halápi csárdai túraút pecsételő helyét, ahol tovább folytatódik a Kéktúra ösvény a Hármashegy felé.

A Hármashegyet elérve mindenképpen fel kell menni a kilátóba, amit 2014-ben építettek teljesen újjá, és sokkal magasabbá.

25 méteres magasságával, és a 101 lépcsőfokával egészen Nagyváradig is el lehet látni, illetve a Várad melletti Fekete Erdő-hegység körvonalait is ki lehet venni, és persze a végtelennek tűnő Nyírség sem kis látvány.

Sajnos a kép nem adja vissza a maga valóját. Több percig ámulunk, és próbáljuk kitalálni, hol lehet a vége, mintha csak a Niagara vízesésnél lennénk. A kilátót elhagyva nem bírom megállni, hogy ne csináljak még egy képet erről az igen masszív és érdekes kilátóról.

Innen már nincs messze a Hármashegyi-tó, ahová mindenképpen érdemes betérni. A látvány magáért beszél, nehéz elhinni mindezt.

Innen már csak a Hármashegyaljai Vasútállomás melletti szabadidő gócpontba térünk be, ahol jó volt látni, hogy rajtunk kívül még sok ember választotta ezt a helyszínt a hétvégi kikapcsolódásra egy bográcsozás mellett.

Lassan sötétedik, és szedelőzködnünk kell már haza felé. Valójában nem vagyok szomorú. Tudom, hogy ez a hely itt van a közelemben, az otthonomban. Szinte minden nap itt megyek el mellette, és nem csak kívülről ismerem, hanem fán és sövényen túl is, de legfőképpen az villanyoz fel, hogy ide bármikor betérhetek.